Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Egy csapat feláll, elmegy, Te látod, hogy hagynak maguk mögött egy vörösborfoltot az asztalon, de már nem fordulsz vissza, csak egy sörrel a kezedben egy másik droidnak a jobb négyről. Visszafelé sajnálattal veszed tudomásul, hogy másik négy ember már épp levágódni készül a boxba, abba a bizonyosba, amelyik asztalán az a vörösborfolt található. Bosszankodsz, majd kimész, sziázol, majd az útközben felkapott vizes és mosószeres Viledával letörlöd, pontosabban letörölnéd, amikor az egy srác megszólal. Aki egyébként majdnem törzsvendég. Persze nem neked mondja, csak úgy a havernak, hogy – most törli le? Odaszúrsz a szemeddel egy apró égetőt. Haverok azonnal lehurrogják, hagyd már, Te meg azt mondod, hagyjátok, meg sem hallottam.

Csalódott vagy, mert pont ebből a srácból nem ezt nézted ki. Kifelé menet annyit teszel hozzá, hogy ican’tbeliveit. Aztán berendeled. Négy sör, meg egy gin-tonik az abajgónak. Kész, felteszed a tálcára, aztán indulsz az asztal felé, szám szerint jobb egy. Pakolás, majd utoljára a gin-tonik, de hozzáteszed azt is, hogy az előbbi mondatodért cserébe kispóroltunk egy leheletnyi gint ebből a piából, és bocs.

Dermedt csend, Te mosolyogsz, majd ellépsz a dolgodra. Tizenöt perc múlva egyikük a csapatból kilép hozzád a pulthoz, és heves magyarázkodásba kezd, hogy ne haragudj, csak ivott egy keveset a srác, meg ilyenek, meg hát ma volt a kiállítása megnyitója és ott még egy cigit is, szóval nincs magánál annyira… Bólogatsz, feloldozod bájosan, hogy ugyan, semmi baj, felteszed a leszarom mosolyodat és odébbállsz dolgozni még több buta és lekezelő ember közé, sokáig. És másnap Te nyitod a boltot megint, és amikor elmész az asztal mellett, az a bizonyos jobb egy mellett, egy papírt fedezel fel, amiért odalépsz.

A papír pedig egy meghívó, egy kiállítás megnyitójára, rajta személyes üzenet is golyóstollal, a művésznek, hogy jók a képeid, Ákos. Meg aláírás, úgy gondolod, nagyon kedves gesztus. Meg azt is, hogy elmész a kiállításra, és visszaadod a művész úrnak a személyes hozzászólás miatt a papírt, csak hogy érezzen valamit.

Valami jót.