Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Forgács Zsuzsa, az antológia „anyaszerkesztője” mindig meggyőző hitelességgel tudja bemutatni antológiasorozatuk célkitűzéseit. Bár a férfiak nézőpontjai már egyaránt ismertek a közbeszédben és az irodalomban, a női tapasztalatok által meghatározott szempontok még ma sem egyenrangú társaik. „Fontos, hogy a színpad mindkét oldala meg legyen világítva” – állítja az író-szerkesztő, utalva a kezdeményezésekkel kapcsolatos előítéletekre is: nem leváltani akarják a férfiak irodalmát, hanem amellett próbálnak új hangoknak is megfelelő teret biztosítani.

 

 

 

 

A Kitakart Psyché sorozatát hatkötetesre tervezik az alkotók. Az első, témájában talán legprovokatívabb Éjszakai állatkert című antológiában a női szexualitásról szóló írásokat olvashattunk. A női testről írt szövegeket tartalmazó Szomjas oázis pedig nemrég jelent meg a sorozat második darabjaként. A szegedi bemutatón megtudtuk: legközelebb egy ikerkötet készül el az anya-lánya és az apa-lánya kapcsolatról, majd a női barátságot vizsgáló és a mindenféle családi kapcsolatokat felölelő antológia zárja a sort. Remélhetőleg így lesz teljes a kép a női tapasztalatok irodalmi megszólaltathatóságáról.

Azt pedig, hogy a női tapasztalat és a női beszédmód mennyire különbözik a férfiakétól, az antológia bemutatója már formájában is bemutatta. A klasszikus irodalmi estek kérdés-felelet szerkezetét hiába kerestük volna az Assam teaház amúgy is mindig hangulatos, egzotikusan otthonos körülményei között. A szerkesztő, Forgács Zsuzsa és a két jelen lévő szerző, Balog Judit Malacka és Radics Viktória szabadon és kötetlenül beszélgettek egymással és a nézőközönség tagjaival is.

 

 

Radics Viktória irodalomtörténész nem csupán szerzőként, de szerkesztőként is dolgozott a Szomjas oázis létrejöttében. Az esten felolvasott esszéjében hangsúlyozta: az antológia bár a testről szól, a test tapasztalatainak ad hangot, de ugyanakkor a „lélekről is szól, ahogy a test megköti”. Ez a talán nem is olyan éles kettősség valóban minden szövegben megfigyelhető. Olvasva és felolvasás által is felejthetetlen Balog Judit monológja rákos betegsége és gyógyulása történetéről. A mindenki által csak Malacnak szólított, egyedi stílusú színésznőről gyógyulása után dokumentumfilmet készítettek, e filmben elmondottak váltak a kötetben olvasható szöveg alapjává. Az összetéveszthetetlen stílusú elbeszélés mindenfajta modorosság és szánakozás nélkül számol be egy életigenlő, „csupa erő” figura történetéről. Egyszerre megrendítően és kacagtatva – egyszóval hitelesen.

Forgács Zsuzsának mint szerkesztőnek ugyanis talán az az egyik legnagyobb erénye, hogy az irodalom határait nem csupán belülről, de kívülről is feszegeti. A női nézőpontot nem csupán – ha van ilyen – tisztán irodalmi szövegek által lehet ugyanis megszólaltatni, sőt. A kötet egyenértékű darabjai a naplószerű, memoárszerű elbeszélések, az amúgy is női műfajnak tűnő dokumentumirodalom hagyományához kötődve. De olvashatunk az antológiában Ludditák-tag által írott rapszöveget vagy az énekes Ágens szürreális librettóját is.

 

 

Talán mindegy is, miféle eszközökkel: a Szomjas oázisnak nem csak irodalmi céljai vannak. Ahogy egy az esten jelen lévő férfiolvasó megjegyezte, az Éjszakai állatkert olvasása valódi beszélgetésalapot nyújtott a feleségével való párbeszédek során is. Az efféle kezdeményezéseknek pedig talán ez a hétköznapokban leginkább tetten érhető lényege. Hogy valódi dialógus induljon meg nő és férfi, ember és ember között.