Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Mindenképpen. A tízéves jubileum ugyan egy közművelődési intézmény életében nem nagy idő, ám ebben a szférában ez komoly eredménynek számít. Már az induláskor sokan megkérdőjelezték a Nemzetiségek Háza létjogosultságát, szükségességét. Úgy érzem, hogy sikerült olyan intézményt kialakítanunk a tíz év alatt, amely „helyet csinált magának” a város kulturális életén belül. Tudnak rólunk, ismernek bennünket a kollégák is. A különböző pályázatokon elnyert és Szeged város önkormányzatától kapott pénzből, úgy vélem, kihozzuk a maximumot.

 

 

 

Ilyen intézmény nincs másutt az országban, sőt tudomásunk szerint Közép-Kelet-Európában sem. Az induláskor igazi csodaszámba mentünk, hogy ennyi nemzetiséget össze tudtunk fogni – később pedig, a szerb válság idején szép példájaként szolgált a ház annak, hogy együtt tudnak működni például a szerbek a horvátokkal. A tízéves jubileum a legjobb példa erre, hogy ezt így is, jól is lehet csinálni.

– Szinte mindegyik korosztályt megmozgatjuk a programjainkkal, minden spektrumot próbálunk megtalálni a rendezvényeinkkel. Ez volt a célunk a jubileumi rendezvénysorozat szervezésekor is – és  a gyermekrendezvényeink is igen népszerűek. Ennek persze külön is örülünk, hiszen manapság, ebben a tévével sújtott korban nehéz kimozdítani a gyerekeket.

Lassan szó szerint kinőjük a házat, hiszen nem egy rendezvényünkre olyan sokan kíváncsiak, hogy nem férnénk be az Osztrovszky utcai épületbe – ezeknek más művelődési házban keresünk helyet.

Nem akartunk nagyon drága produkciókkal előrukkolni, sokkal inkább retrospektív, tömörített, jobban reklámozott programot próbáltunk összeállítani – olyat, ami tulajdonképpen évközben is mindig hozzáférhető nálunk. Ilyenek a táncházak például. A rendezvénysorozatunk táncházai annyiban különböztek a korábbiaktól, hogy nagyobb reklámmal, a JATE-klubot igénybe véve szerveztük meg – de ugyanez elmondható a színielőadásokról is, hiszen már korábban elkezdtünk Szegeden élesztgetni a nemzetiségi színjátszást. Az volt a célunk, hogy ízelítőt nyújtsunk, hogy bemutassuk: ezt tudjuk évközben is biztosítani. Összeraktunk egy esszenciális programot.

– A mi területünkön nincsenek, nem nagyon lehetnek óriási tervek a jövőt illetően, nem ez a funkciója egy ilyen egyesületnek. Ám mi sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint egy másfajta művelődési intézmény, mivel manapság, akármilyen jó és színvonalas rendezvényeket szerveznek, nehéz az embereket kicsábítani az otthonukból. Ezzel persze mi is szembesülünk, de nálunk nagyon aktív társaság működik, ezért vagyunk kivételesen jó helyzetben. Azt hiszem, a tíz év legnagyobb eredménye tulajdonképpen maga az, hogy ezt a tíz évet el tudtuk érni, fenn tudjuk tartani a házat. Sokszor nem kis lavírozással, de túléltük a tíz évet, és működik az intézményünk. Mindig vannak persze terveink, például jó lenne nagyobb épületbe költöznünk. Jó érzés látni, hogy a rendszeres programjaink bejáródtak, és visszalátogatnak hozzánk az emberek, függetlenül attól, hogy nemzetiségiek-e vagy sem: előre kinézik a programfüzetből vagy csak bejönnek az utcáról a zenére – de visszajárnak.