Minden apró részletnek, mozdulatnak, hangsúlynak kiemelkedő szerepe lesz, és a versek maguktól kelnek életre, önmagukat mozgatják. Szükséges hozzá Fekete Ernő, ahogy jár-kel a térben, mozog, tesz-vesz, beszél, hangsúlyoz, előad. Így.
|
Fekete Ernő játéka a versekkel, a közönséggel, a térrel. Fotó: Segesvári Csaba |
Játék. Játék a versekkel, a közönséggel, a térrel. Játék a hangokkal, tárgyakkal. Játékká vált a szemragyogás, a falon függő kép, Weöres Sándor magnószalagról szóló hangja. Játék lett a költő által elregélt idegen nyelvű vers – és játék a weöresi halandzsa. Játék lett a rongyszőnyeg, a falusi ágy, a melegítőnadrágból öltönybe öltöző férfi. Játék az elrágcsált szőlőszem és a meggyújtott cigaretta. A közönség fel-felkuncogott, elrévedt, visszazökkent. A mozgás folyamatos lett, váltakozó és változó. Pulzált, ritmusa volt. Élt.
Aztán néha hagyott elrévedni, képzetek és emlékek villantak át, majd felkaptam a fejem – megint magával ragadott. Finoman és lágyan minden lehetőséget kihasznált. Hogy figyeljek, lássak, átéljek. Mozgatott és gondolkoztatott. Hagyott ellazulni is. Megelevenedett és élni kezdett a hintaló, a falon lógó szirén, a villanyégő kicserélése – holott ez a szőke fiatalember „semmi egyebet nem csinált”, csak ragyogó szemmel szavalt, szavalt és szavalt…
Fekete Ernő Fekete Tibor néven Szombathelyen született 1972-ben. Mindig is színésznek készült, már gimnazistaként rendszeresen részt vett a diákszínpad munkájában. 1988-ban első lett a Ki mit tud? szavalás kategóriájában. A Színház és Színművészeti Főiskolára másodszorra vették fel – addig a veszprémi Petőfi Színház stúdiósaként dolgozott –, vizsgaelőadásáért megkapta a legjobb férfi alakítás díját.
1995 óta a Katona József Színház tagja, számos díj kitüntetettje, többek között Színikritkus- és Vastaps-díjak, Jászai Mari-díj (2002), Érdemes Művész (2010).
A Mennyekbe vágtató prolibusz a Katona József Színház vendégjátékaként az őszi Kulturális Fesztivál alkalmából jött Szegedre, a Reök-palotába, október 5-én.
Szekeres Nikoletta
Kultúra ,