Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ja­nu­ár 30-án nyílt meg Hen­ri Toulouse-Lautrec ki­ál­lí­tá­sa a Reök-­palotában. A poszt­imp­resz­­szi­o­niz­mus egyik leg­em­ble-matikus­abb alak­ját va­ló­szí­nű­leg sen­ki­nek sem kell be­mu­tat­ni, nem hi­szem, hogy akad, aki nem lát­ta vol­na már Lautrec egy-­e­gy, egyé­ni­sé­gé­ben fel­is­mer­he­tő raj­zát vagy pla­kát­ját.
Az 1864-ben szü­le­tett fes­tő­nek csak­nem száz li­tog­rá­fi­á­ja te­kint­he­tő meg, tem­atiku­san ter­mek­re bont­va, így be­pil­lan­tást nyer­he­tünk a cir­kusz­so­ro­zat­ba, íze­lí­tőt lát­ha­tunk a Moulin Rouge szá­má­ra ké­szí­tett pla­ká­tok­ból. Szá­mos port­ré­ját is ki­ál­lí­tot­ták, és az a ta­lán ke­vés­bé is­mert rajz­so­ro­za­ta is meg­te­kint­he­tő, ame­lyet Désirè Dihan ze­ne­mű­ve­i­hez ké­szí­tett.

Toulouse-Lautrec képei május 6-ig láthatók a Reök-palotában.

Gye­rek­ko­rom egyik meg­ha­tá­ro­zó ol­vas­má­nya volt a Lautrec éle­tét el­me­sé­lő Moulin Rouge cí­mű élet­raj­zi re­gény, mely­nek egy-­e­gy idő­sza­ka vagy alak­ja ele­ve­ne­dett meg a Reök-­palota ter­me­i­ben. A már is­me­rős­nek ha­tó, jel­leg­ze­tes vo­ná­sok azo­kat az ala­ko­kat idéz­ték meg, akik idő­le­ge­sen az én ba­rá­ta­im is let­tek. A meg­döb­ben­tő egy­sze­rű­ség­gel, oly­kor egy-­e­gy ce­ru­za­vo­nás­sal meg­raj­zolt fi­gu­rák még­is tel­jes va­ló­juk­ban mu­tat­koz­nak meg a raj­zo­kon.
Több al­ko­tá­son is meg­fi­gyel­he­tő­ek fi­nom tes­ti arány­ta­lan­sá­gok, me­lye­ket még­sem Lautrec raj­zol­ni nem tu­dá­sá­nak köny­vel­he­tünk el – sok­kal in­kább tes­ti adott­sá­gai önironikus meg­je­le­ní­té­sé­nek. A fa­nyar hu­mor, mely oly­kor kí­mé­let­len kri­ti­ká­ba csap át, szin­tén nem hi­ány­zik li­tog­rá­fi­ái több­sé­gé­ről. Alak­jai so­katmon­dó­ak, le­gyen szó élet­ké­pek­ről vagy port­rék­ról.
A li­tog­rá­fia kő­ről va­ló nyom­ta­tást, kő­raj­zot je­lent. Gra­fi­kai el­já­rás, a nyom­da­tech­ni­kák egyik leg­fon­to­sab­bi­ka, me­lyet Alois Sene­felder ta­lált fel 1796-ban. Több vál­fa­ja is is­mert. Kü­lö­nö­sen a 19. szá­zad­ban volt ked­velt, sőt az el­ső ma­gyar elő­ál­lí­tá­sú pos­ta­bé­lyeg is így ké­szült 1871-ben. A leg­hí­re­sebb szí­nes li­tog­rá­fia-ké­szí­tők Touluse-Lautrec és Alfons Mucha. Lautrec éle­té­ben és ké­sőbb, a 20. szá­zad­ban fő­ként pla­ká­tok ké­szí­té­sé­re al­kal­maz­ták az el­já­rást, majd a múlt szá­zad má­so­dik fe­lé­ben a mo­dern tech­ni­kai fej­lő­dés ki­szo­rí­tot­ta ezt a tech­ni­kát a gya­kor­lat­ból, és má­ra in­kább csak a mű­vé­szek al­kal­maz­zák.
To­vább­ha­lad­va a Reök­ből, Var­ga Le­ven­te és Rad­ván­sz­ki Le­ven­te ki­ál­lí­tá­sa feb­ru­ár 8-án nyílt meg a Mil­len­ni­u­mi Ká­vé­ház klub­ter­mé­ben, az El­ve­te­mü­lés Ve­tü­le­tei – avagy a „kis es­ti ütöde” cím­mel, Ba­log Jó­zsef és a Suhov köz­re­mű­kö­dé­sé­vel.
A két fi­a­tal te­het­ség iga­zán fi­gye­lem­re mél­tó anya­got ál­lí­tott ki. Me­ré­szen kí­sér­le­tez­nek a szí­nek­kel, egé­szen egye­di vi­lá­gu­kat mu­tat­va meg ve­le. Ha­son­ló a hely­zet a for­mák­kal is, az em­ber­áb­rá­zo­lást a ha­gyo­má­nyos, ará­nya­i­ban tö­ké­le­tes fi­gu­rák­tól az egé­szen gro­tesz­kig el­nyúj­tott ala­ko­kig va­ló­ság­gal va­rázs­ló­ként ala­kít­ják. Iz­gal­mas egy­sé­ges­ség fi­gyel­he­tő meg a két Le­ven­te vi­lá­gá­ban is, bár mind­ket­tő mű­vé­sze­te ma­gá­ban is egye­di, har­mo­ni­ku­san je­len­nek meg ké­pe­ik a kö­zös kiál­lítóterem­ben. En­gem in­kább Rad­ván­sz­ki Le­ven­te ké­pi vi­lá­ga fo­gott meg, szí­ne­i­nek hasz­ná­la­ta, azon­ban Var­ga Le­ven­te mun­ká­i­ban sem ta­lál­tam sem­mi­fé­le ki­vet­ni­va­lót.
Hen­ri Toulouse-Lautrec raj­zai má­jus 6-áig te­kint­he­tő­ek meg a Lófara fel­újí­tá­si mun­ká­la­tai alatt is za­var­ta­la­nul mű­kö­dő Reök-­palotában, az in­téz­mény nyit­va tar­tá­si ide­jé­ben, kedd­től va­sár­na­pig 10 órá­tól 18 órá­ig. Az El­ve­te­mü­lés Ve­tü­le­tei ki­ál­lí­tás feb­ru­ár 22-éig lát­ha­tó a Mil­len­ni­u­mi Ká­vé­ház klub­ter­mé­ben, a ká­vé­ház nyit­va­tar­tá­si ide­jé­ben, 11 órá­tól éj­fé­lig.

Sze­ke­res Ni­ko­let­ta