Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Szegedi Tavaszi Fesztivál – melynek lapunk, a Szegedi Egyetem is médiatámogatója – keretében látogathatták kicsik és nagyok a különböző furcsa, talányos, de mindenképpen tanulságos eszközöket a Százszorszép Gyermekházban. A március 17-től 25-ig nyitva álló tárlaton a fővárosi kiállítás egy részét mutatták be a szegedi és – a vendékkönyv tanulságai alapján – jó pár Szeged környéki iskolásnak, óvodásnak, családoknak. A szervezők szerint napi 4-500 ember fordult meg itt, gyakran egyszerre nyolcvan fő is játszott és tanult az eszközökön. Az elvarázsolt gyerekek közé Hauptmann Tamás kollégánk is beépült.
Az előtérben a fogasok a lelógó kabátokkal olyanok, mint a szalmázó villák. Vagy a Százszorszép Gyermekház nagyterme kicsi, vagy nagyon meg van tömve, mindenesetre a sok kiskölöktől az eszközöket is alig látni. A budapesti Csodák Palotájának vándorkiállítása a tavaszi fesztivál keretében vonultatja fel itt a pesti tárlat jó pár darabját.
„Rendkívüli fejlődést és szórakozást nyújtott. Köszönjük!”
A sok kisgyerek között imbolyogva járom végig az egyes eszközöket, olvasva a melléjük fűzött magyarázatokat. Az elején egy tükörre felmászva keltheted azt az illúziót barátaid szemében, hogy fellebegsz, amott játszóasztal, kemény diónak bizonyuló logikai összerakós-szétszedősökkel, inkább a nagyobbak kedvéért.
„Ööördöööglakaaat!!!”
Fábián Zsuzsa pesti egyetemi hallgató, az itt dolgozó maroknyi tárlatvezetők egyike. Mosolygós és türelmes. „Itt nehezebb, hisz tépnek ide-oda a gyerekek. Pesten többen vagyunk arra a három szintre, több száz négyzetméterre. De aki nem érzi, hogy hogy kell bánni a kicsikkel, az nem tud itt dolgozni.”
A tárlat logikája egyszerű és ötletes. Egy-egy fizikai jelenséget mutat be játékosan, úgy, hogy a kis csemete először nem is veszi észre, hogy amit most ő felfedez, az nemcsak varázslat, hanem a mindennapi életben szükséges tudás.

 

 

Az egyik falnál az itt-ott felvillanó gombokat kell minél gyorsabban megütni. Reflexmérés. Azzal a tanulsággal, hogy a szemed sarkából gyorsabban érzékeled a mozgást. De a kicsik talán a mozgó autók között az útra lelépve is hasznát veszik ennek a tudásnak.
„Nagyon jól éreztük magunkat, ezért jöttünk el Szegedre Gyuláról.”
Vagy ott van az intelligens kukac. Pontosabban egy folyadékban úszó gumiszerű anyagcsík, amit az alatta lévő mágnessel irányíthatsz. Tekergőzik, ficánkol, amerre akarod. Reagál a környezet fizikai, kémiai állapotára. Zsuzsa épp egy kiskölöknek magyarázza ezt a furcsaságot. Ám őt valahogy nem érdekli, hogy ebből a mozgó kukacból például mesterséges izmok is előállíthatók talán. Majd egyszer. Mire ő felnő.
„Az iskolai fizikaanyagot sokan nem szeretik. Itt észre sem veszik először, hogy ugyanarról a fizikáról van szó az eszközöknél. Amire észreveszi, meg már meg is ért belőle valamit, sőt, lehet, hogy kíváncsi lesz többre is.”
„Ha vannak itt jó pasik, akiket idecipeltek, mint minket. Akkor keressetek meg!”
„Egyrészt ezt a vándorkiállítást megnézhetik olyanok is, akik nem jutnak fel Budapestre, másrészt pedig, aki itt járt, talán kedvet kap arra, hogy ellátogasson a fővárosba.” Nos igen. A gyerekek itt valóban ízelítőt kaphatnak a Pesten rájuk váróból. Elég kicsit, vagy: eleget, csak drágán. Mindenesetre 800 a felnőtt-, 600 forint a gyermekjegy.
„Enyhén szólva gyér a kiállítás a budapestihez képest, legalább a jegy ára tükrözhetné!”
Egy barna hajú, kantáros nadrágos kisördögnek anyuka magyarázza a „kávéscsésze-illúziót”. Ez egy ablak, aminek prizmarendszere úgy rendezi össze a mögötte lévő színes foltokat, hogy mi egy csésze térbeli képét látjuk az ablak előtt. Hogy lebuktassa a rendszert, anyuka kinyitja az ablakot, megmutatva a csemetének a rögvalót. „Na, és most mit látsz?” – kérdi, várva a csalódott választ. „Kanalakat” – vágja rá a gyerek.
„Jobb, mint a Harry Potter.”
A táblák lerántják a leplet a csodákról, tanítják a kisgyerekeket. Azonban nincs az a fizika, kémia, ami többet tudna egy-egy apróság fantáziájánál. Tegyük hozzá, az adott fizikán túlmutató fantázia híján ezek a tárgyak sem lennének.