Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A szegedi bluesrajongók el lettek kényeztetve az utóbbi időben. Nem elég, hogy márciusban harmadik alkalommal rendezték meg a kedvükért a szegedi Blues és Jazz Fesztivált, alig egy hónappal előtte a tavalyi fesztből is repetázhattak: Török Ádám és Ripoff Raskolnikov is fellépett a városban. Mindkettőjüket láttam, így sejthető, mennyire sajnáltam, hogy idén lemaradtam Ferenczi György és a Rackajam, valamint a Hobo Blues Band koncertjéről.

A második nap azonban bőségesen kárpótolt. Először a Tóth Bagi Band nyomott le egy fantasztikus koncertet. Igényes és komplex zenéjükkel, amelynek csak egyik összetevője a blues, letaglózták a közönséget. A csak a legnagyobbakhoz mérhető hangszeres tudás ellenére egy kicsit lélektelennek éreztem a produkciót. Hiányzott belőle a nyerseség, a hitelesség és az őszinteség, mindössze slágerek sorjáztak egymás után vérprofi módon előadva. Ez a koncert azonban nem is a hitelességről szólt, hanem a technikás játékról. Az ének ennek megfelelően gyakran a háttérbe húzódott, hogy pazar szólóknak adja át a helyét. Remélem, visszatérő vendégei lesznek a szegedi színpadoknak.

A szünet után a „Mezítlábas Hölgy”-ként is ismert Rhoda Scott orgonista, Sarah Morrow pozanos és Julie Saury dobos alkotta trió instrumentális koncertje bűvölte el a közönséget. Világszintű produkció, de tőlük nem is vártam mást, hiszen mindannyian mesterei a hangszerüknek. Ezt élményszámba menő virtuóz szólóikkal is bizonyítják. Látszik rajtuk a zenélés öröme. Bámulatos, ahogy Sarah Morrow a pozanjával énekelteti meg a közönséget. Előkerül minden: a vidám, lüktető, játékos dzsessztételek éppúgy, mint a melankolikus vagy éppen kísérletezős hangzású darabok. Öröm nézni és hallgatni.

Az idei fesztivál magasra tette a lécet. Nem lesz könnyű jövőre átugrani.