Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Pos­ticum Nem­zet­kö­zi If­jú­sá­gi Ze­ne­kar ta­valy ala­kult meg a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Ván­tus Ist­ván Gya­kor­ló Ze­ne­mű­vé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­lá­ja és a Nagy­vá­ra­di Pos­ticum If­jú­sá­gi Köz­pont kö­zös tény­ke­dé­se nyo­mán. A kez­de­mé­nye­zés­ben részt vett Új­vá­ri Ist­ván, a sze­ge­di szak­kö­zép­is­ko­la igaz­ga­tó­ja és Petr Zej­fart ré­gi­ze­ne-szak­ér­tő is, aki je­len­leg a pár­mai kon­zer­va­tó­ri­um­ban ok­tat. A cseh szár­ma­zá­sú elő­adó­mű­vész di­ri­gál­ta ta­valy és idén is a ze­ne­kart, és a ta­va­lyi év­hez ha­son­ló­an az idén is az ő irá­nyí­tá­sá­val vá­lasz­tot­ták ki idén is a ta­go­kat, akik ro­má­ni­ai, vaj­da­sá­gi, ma­gyar- és olasz­or­szá­gi ti­zen­négy és húsz év kö­zöt­ti fi­a­ta­lok. A Pos­ticum lét­re­jöt­tét – a szer­ve­zők el­mon­dá­sa alap­ján – Hän­del és Haydn élet­mű­ve ih­let­te; a nyi­tó­kon­cert épp Haydn 273. szü­le­tés­nap­já­ra eset­t, ez­zel is tisz­te­leg­ve a ze­ne­szer­ző előt­t. A tur­né el­ső ál­lo­má­sa Nagy­vá­rad volt, hi­szen ott zaj­lot­tak a pró­bák is, a Pos­ticum If­jú­sá­gi Köz­pont­ban. Szep­tem­ber 15-én, szer­dán lá­to­ga­tott el az együt­tes Sze­ged­re, ezt kö­ve­tő­en Pan­non­hal­mán, majd a sváj­ci St. Gal­len­ben és Appen­zell­ben, vé­gül pe­dig Prá­gá­ban kon­cer­tez­tek, a ta­va­lyi év­hez ha­son­ló­an igen nagy si­ker­rel.

Maradandó élményt nyújtott az alsóvárosi koncert. Fo­tó: S. Cs.

Az al­só­vá­ro­si temp­lom­ban tö­mött so­rok­ban ül­tek az ér­dek­lő­dők, hogy lás­sák-hall­ják a fi­a­ta­lo­kat. Már tű­kön ül­ve vár­ta min­den­ki a kon­cer­tet, mi­re az igen ün­ne­pé­lyes és me­leg­szí­vű meg­nyi­tó be­szé­dek után a fi­a­ta­lo­ké lett a fő­sze­rep. Mint az a meg­nyi­tó­ban is el­hang­zott, nincs an­nál cso­dá­la­to­sabb, ami­kor a ze­ne har­mó­ni­á­ja meg­te­rem­ti azt, ami­re a nagy­po­li­ti­ka oly sok­szor nem ké­pes: egy­más­ra ta­lál­nak a nem­ze­tek. Va­ló­ban el­is­me­rés­re mél­tó, hogy a ki­lenc kü­lön­bö­ző egye­te­mi vá­ros­ban ta­nu­ló fi­a­tal te­het­sé­gek im­már má­so­dik éve ös­­sze­gyűl­tek, és lel­ke­sen gya­ko­rol­tak – mind­össze négy na­pon ke­resz­tül –, hogy tu­dá­suk leg­ja­vát ad­va ma­gas szín­vo­na­lú kon­cer­tet ad­ja­nak a kö­zön­sé­get. Jó­ma­gam nem va­gyok ott­hon a ko­moly­ze­né­ben, így csak la­i­kus­ként tu­dom meg­ítél­ni, mi az, ami le­nyű­göz, és ma­ra­dan­dó él­ményt nyújt. A Pos­ticum elő­adá­sa min­den­kép­pen eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik.
A két­ré­szes kon­cert el­ső fe­lé­ben olasz da­ra­bo­kat hall­hat­tunk: Per­golese Salve c-moll Re­gi­ná­ját, amely­ben a sze­ge­di szop­rán szó­lis­ta, Pin­tér Tün­de csil­lan­tot­ta meg te­het­sé­gét, va­la­mint Vi­val­di g-moll con­cer­tó­ját, ame­lyet he­ge­dű­re, két fu­vo­lá­ra, két obo­á­ra, két fa­gott­ra és vo­nó­sok­ra dol­goz­tak fel. Ez­után szü­net kö­vet­ke­zett, amely alatt saj­nos so­kan – fő­leg az idő­sek, il­let­ve a kis­gyer­mek­kel ér­ke­zők – hagy­ták el a temp­lo­mot, pe­dig a má­so­dik rész is igen ki­vá­ló volt. Michael Haydn Andromé­da és Per­szeusz cí­mű ope­rá­já­nak nyi­tá­nya, va­la­mint Bee­tho­ven I., C-dúr szim­fó­ni­á­ja csen­dült fel. Az el­ső há­rom da­rab­ban Kris­tó­fi Já­nos Zsig­mond nagy­vá­ra­di or­go­na­mű­vész is köz­re­mű­kö­dött org­onapoz­itívon, il­let­ve csem­ba­lón.
A fi­a­ta­lok iga­zán meg­ér­de­mel­ték a tap­sot, nagy­sze­rű kon­cert­jük­nek pe­dig ki­vá­ló hely­szí­ne volt az al­só­vá­ro­si temp­lom, mely to­váb­bi mél­tó­sá­got és ün­ne­pé­lyes­sé­get köl­csön­zött az ese­mény­nek.
Sok­szor mond­ják, hogy a ko­moly­ze­ne vál­ság­ban van. Hogy a mai fi­a­ta­lo­kat nem nyű­gö­zi le. Ta­lán az is a baj, hogy ne­he­zen emészt­he­tő mó­don kí­nál­ják ne­kik-ne­künk; ta­lán egy olyan ol­da­lát kel­l(ene) meg­mu­tat­ni – és olyan tá­la­lás­ban –, amely elvarázsolja a kö­zön­sé­get. Nos, a Pos­ticum Nem­zet­kö­zi If­jú­sá­gi Ze­ne­kar ez te­szi. Re­mé­lem, jö­vő­re is lát­ha­tom-hall­ha­tom őket.

Tóth Ilo­na