Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A TIK átriumában igazi könyvritkaságokra lehetnek figyelmesek az arra járók. A kiállítás anyagát az Egyetemi Könyvtár egyik különgyűjteményéből, a Régi és ritka könyvek tárából válogatta össze Varga András, a gyűjtemény vezetője és Baróczi Éva.

 

 

A Bartholomaeus Anglicus és a szegedi glosszák. Fotó: S. Cs.

 

 

A szegedi Egyetemi Könyvtárban a régi könyvek elkülönítése, a törzsgyűjteményektől való elválasztása 1981-ben kezdődött, amikor Karácsony Béla, a könyvtár akkori igazgatója a Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetőinek támogatásával megalapította a Régi könyvek és kéziratok tárát.

Az 1921-ben létrehozott könyvtár nem rendelkezett jelentős régikönyv- és kéziratgyűjteménnyel. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem gazdag bibliotékája ugyanis Kolozsváron maradt, az átköltözés utáni könyvtár pedig a szűkös keretekből történő vétel mellett csak ajándékokból és professzori hagyatékokból gyarapodott. Fordulatot az 1949 és 1952 közötti évek hoztak, amikor a szekularizált, illetve államosított egyházi és főúri gyűjtemények anyagából az ekkor felállított népkönyvtári elosztó hálózaton keresztül az egyetem könyvtára is részesült. A szegedi kolostori könyvtárak egyes darabjai például ekkor tértek vissza az anyavárosba. 1989-ben a Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalomtörténeti Könyvtára, 2002-ben pedig az Országos Széchényi Könyvtár gazdagította régikönyv-adományaival a könyvtárat, így immár tizenháromezer kötetet számlál a gyűjtemény.

 

 

A tárlatot Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója nyitotta meg, akinek jelentős szerepe volt annak idején a gyűjtemény létrehozásában. Véleménye szerint a digitális másolatok sohasem adhatják azt az élményt, amit az eredeti régi könyvek jelentenek. Számos régi magyar könyv elérhető már modern médiumokkal, ám a kiállított könyvek nem csak a maguk műtárgy formájában adnak többet az elektronikus másolatoknál, hanem azzal is, hogy mind egyedi példányok, hiszen valamennyi darabnak megvan a maga története. Az egyediségüket leginkább az biztosítja, hogy az elmúlt évszázadok során használták őket, aminek ékes bizonyítékai például az egyes példányokban fellelhető bejegyzések.

A régi könyvek esetében nem csak a megőrzést tartja fontosnak, hanem az áthagyományozást is, hiszen a megőrzés csak akkor lehet teljes, ha e kettő együtt jár. Ehhez pedig szerinte elengedhetetlenek az ilyen kiállítások.

 

 

A tárlaton 15. századi ősnyomtatványokat, 16. századi antikvákat, a szegedi egyházi könyvtárak egyes darabjait, kéziratokat és posszesszor- (azaz tulajdonosi) bejegyzéssel ellátott köteteket, valamint szegedi és szegedi vonatkozású nyomtatványokat láthatunk.

Kuriózum az a 15. századi, gyógynövényekkel foglalkozó könyv – a Bartholomaeus Anglicus –, amely eredetileg az alsóvárosi ferencesek könyvtárából származik, és amelyben a szöveg mellé a szerzetesek saját meglátásaikat is feljegyezték. Ez ugyanis a szegedi ö-ző nyelvjárás első írott emléke. E bejegyzéseket Bálint Sándor is kutatta, és ő nevezte el őket szegedi glosszáknak. A két másik nagy szegedi egyházi könyvtárból, a piaristákéból és a minoritákéból is láthatunk ritka köteteket.

A kéziratok között érdekesség Herrmann Antal néprajztudós kéziratgyűjteménye, amely elsőként foglalkozik tudományos igénnyel a hazai cigánysággal.

A posszesszor-bejegyzések közt is olyan különlegességeket találunk, mint Csokonai egy bejegyzését, amellyel Széchényi Ferencnének ajánlja egyik könyvét, vagy az ónodi országgyűlés cikkelyeit, amit II. Rákóczi Ferenc látott el kézjegyével és pecsétjével. Érdemes tehát némi időt szakítani a tárlatra, hiszen ezek a ritkaságok – állapotuk megóvása érdekében – nem gyakran láthatóak kiállítások vitrinjeiben.