Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Kedves próbálkozás volt a mozi részéről ez a program, bár jövőre biztosan jobban átgondolt szervezéssel várják vendégeiket, figyelve a hallhatóbb kihangosításra – és minden bizonnyal gondoskodnak majd arról is, hogy az olyan őrülteknek, mint nekem, legyen mit (v)ennie a büfében. A vörösszőnyeg-attrakciót nem egészen értettem, limuzinból kiszálló sztárimitátorok vonultak fel egy közös fénykép erejéig, Marilyn Monroe-tól kezdve Charlie Chaplinen át Angelina Jolie-ig, bár A királynő szereplői sokkal inkább hasonlítottak valódi másukra, mint ezek a filmtörténeti alakok.

 

 

A koktélok a szegedi Oscar-gáláról sem hiányozhattak. Fotó: szegy

 

S újra megbizonyosodhattam arról, hogy a mozilátogatók nagy többsége számára a film csupán a stáblista megjelenéséig tart – A család kicsi kincse utolsó pillanatai csak a mi titkunk maradt másodmagammal, mire ugyanis feliratoztak még egy utolsó mondatot, a közönség már elhagyta a mozitermet. Nekem valahogy szükségem van arra, hogy lecsengjen bennem, amit láttam, pár percig, mire újra mozgolódni kezdek, és veszem a kabátom. Ők vajon hogyan és mikor emésztik meg a filmet?

Oscar-jelölést az a film kaphat, amelyet az előző évben Los Angelesben levetítettek, minimum negyven perc hosszúságú, megfelelőek a film képarányai is; és azok a színésznők és egyéb filmes szakemberek, akik legalábbis Versace-ruhában jelennek meg a díjátadón. Szóval, tovább burjánzott a hamisítatlan amerikai csilli-villi, negédes produkciókkal időt húzva, feszültségkeltés gyanánt. Végül mégiscsak kiderült – nagysokára - kinek maradt meg (és vált) igazi(vá) műmosolya…

Az idei átadón A tégla (rendezte: Martin Scorsese) bizonyult a legsikeresebbnek (úgy negyed hét körülre már ki is derült), négy díjat nyert el, ez lett a legjobb film, s ebből a gárdából került ki a legjobb rendező és vágó, továbbá ez a legsikerültebb adaptált forgatókönyv. A második helyezett három elismeréssel Faun labirintusa (rendezte: Guillermo del Toro), mely a legjobb operatőrnek, sminkesnek és látványtervnek szóló sikert könyvelhette el. Két díjat több film is nyert, a Dreamgirls (rendezte: Bill Condon) a hangeffektek és a női mellékszereplő; A család kicsi kincse az eredeti forgatókönyv és a férfi mellékszereplő; a Kellemetlen igazság (rendezte: Davis Guggenheim) a dokumentumfilm és betétdal tekintetében bizonyultak a legjobbnak. A sok elismerésre számot tartó A királynő (női főszereplő) és a Bábel (zene) csak egy-egy elismerést érdemelt ki. A legjobb férfi főszereplő Forest Whitaker (Skócia utolsó királya) lett.

Meglepő, hogy szinte már a sarki fűszeresnek is köszönetet mondó színészek, színésznők, filmesek némelyike még azt sem tudja papír nélkül elmondani, hogy sikerében közrejátszott és elismerést érdemel még édesanyja, gyerekei és a családi kutya is. Mindegyik kihívott készült ilyen kis puskával – de vajon mit tesznek vele azok, akik idén nem nyertek? Elteszik jövőre? Abban is biztos voltam, hogy valaki elsírja majd magát. Már vártam… Nem is kellett csalódnom, a legjobb női mellékszereplő, Jennifer Hudson (Dreamgirls) valóban igazolta sejtésemet. Nem is lenne igazi gála könnyek nélkül. És láttam kényszeredett mosolyokat – minek játszik, aki nem tud veszteni?

A filmvetítések után a mozi hamar kiürült, kevesen maradtunk a díjátadóra. Elhatároztam, jövőre (én is) veszek egy tévét, nem is értem, most miért ültem ezt végig ahelyett, hogy aludtam vagy randiztam volna…