Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Adott egy ház (vagy bárka) és benne mindenféle ember: köztük főhősünk Stock Ede (Noé?), a nyugdíjas, ex-moziigazgató, és a többiek: unokája, Kata, legjobb barátja, Aurél, aki a rendszerváltás óta ki sem mozdult a lakásból, Csoltinné, az egykori jegyszedő a moziból és szinte minden, a társadalmunkban fellelhető embertípus.

 

 

Sor a bárka gangján, az élén Törőcsik Mari. Fotó: Hungarotop

 

Érdekesség, hogy ezeket a kisebb szerepeket is olyan el- és közismert színészek formálják meg, mint Alföldi Róbert, Szabó Győző vagy a már unásig nyúzott Szőke-Badár és Mucsi-Scherer kettősök. Ezekről a kis karakterekről csak minimális információkat kapunk, csakúgy, ahogy általában saját szomszédainkat sem ismerjük. Elég életszagúnak hangzik, de mégis túlságosan erőszakosan hozták össze ezeket a karaktereket.

Az alkoholista egyedül élő nő, a levitézlett futballista, a rapper, a hollywoodi karrierről álmodozó színésznők, roma zenészek, kínai vendéglőtulajdonosok és így tovább a többiek. Túl sokból túl keveset kapunk.

Igazából a film egyfajta jutalomjáték három nagy színészünknek, Törőcsik Marinak, Garas Dezsőnek és Kállai Ferencnek. A legszebb jelenet az, amikor egy aluljáró kocsmájában Ede és Aurél feleseznek, és arról beszélgetnek, hogy őket bizony elfelejtik. Sajnos el, pedig nem így kellene lennie.

A történet lényege nagyjából annyi, hogy Ede és unokája beneveznek Az ország legjobb nagypapája vetélkedőre, amit természetesen meg is nyernek. Hogy hogyan jutnak el eddig, és mi történik mindeközben, ezt próbálja felvázolni ez a mozi. A film számomra ott ér véget, ahol Törőcsik Mari a tévéstúdióban egy ablaküveghez borulva sír örömében, a többi már túl amerikás. A színészek közül egyedül a Katát játszó Stefanovics Angélát emelném ki, mert annyira irritálóan nem odavaló és tehetségtelen, hogy szinte elrontotta az egész élményt.

Noé bárkája: színes magyar filmdráma, 104 perc, 2006, rendező: Sándor Pál.