Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Hi­á­ba, a szín­ház sze­re­lem. Így esett meg az, hogy an­nak a cso­port­nak az elő­adá­sá­ról kell ír­jak, amely­ben én va­gyok a tech­ni­kus. Idő hi­á­nyá­ban nem tud­tam más­ra el­men­ni, ezért lett ez a „se­hogy­se­jó” meg­ol­dás.

Áp­ri­lis 17., kedd es­te, ki­lenc óra. Mon­od(r)ámák-előadás a szo­ká­sos he­lyen, a BTK Rad­nó­ti ká­vé­zó­já­ban. Ele­in­te min­dig megy az ag­gó­dás, hogy va­jon az az­na­pi elő­adás­ra há­nyan jön­nek el. Sze­ren­csé­re a csa­lád­tag­ok és ba­rá­tok al­kot­ta törzs­kö­zön­ség ki­sebb-na­gyobb lét­szám­ban, de min­dig kép­vi­sel­te­ti ma­gát.

Saj­nos elég szo­mo­rú, hogy azok, aki­kért csi­nál­juk (igen, pél­dá­ul te is, aki ezt a cik­ket ol­va­sod), nem na­gyon igye­kez­nek meg­je­len­ni az es­te­ken. Tisz­te­let (és kö­szö­net) a ki­vé­te­lek­nek ter­mé­sze­te­sen. Egy-­e­gy óra ked­den­ként te­het­sé­ges elő­adók és ér­té­kes iro­dal­mi al­ko­tá­sok kö­ré­ben. Nem ér­tem, hogy ez mi­ért nem elég von­zó. A lá­nyo­kat cso­dál­ni tu­dom a lel­ke­se­dé­sü­kért és a ki­tar­tá­su­kért. Ne­kik is sze­re­lem.

Gyurkovics Ti­bor Ket­tős zsol­tár cí­mű kö­te­te alap­ján ké­szült a ked­den be­mu­ta­tott est. Adott négy nő és egy kocs­ma. Pin­cér­nő, üz­let­ve­ze­tő, prosti és egy meny­as­­szony. Így ta­lál­koz­nak ők né­gyen, és így be­szél­nek ők a sze­re­lem­ről. Őket kí­sé­ri a ze­nész, aki szin­te el­en­ged­he­tet­len egy olyan kocs­má­ban, amely­ről min­den­ki el­dönt­he­ti, hogy hol, mi­kor, kik és mi­ért. Az elő­adás­ból a hát­tér­ben meg­bújt tech­ni­kus (szó­val én) nem iga­zán ér­zé­kel so­kat. Ár­nyak, han­gok, taps. Há­lás kö­zön­ség és még há­lá­sabb elő­adók. Így is jó.

24-én Jim Mor­rison-est. Ki­csit más. Ki­csit ze­ne, de azért iro­da­lom is. Re­mé­lem, if­jú ba­rá­ta­im, hogy ak­kor majd meg­éri ránk szán­ni azt a rö­vid órács­kát.