2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2007  --  10. szám - 2007. május 7.  --  Kultúra
Szoborba faragott kérdések
 
A szegedi képzőművészet két kiemelkedő, sokoldalú személyisége Kalmár Márton és Fritz Mihály. Két barát, akiknek már a pályájuk kezdeti lépései is közös visszhangban zengtek a Tömörkény István Gimnázium lépcsőin. Mindketten a képzőművészeti tagozat első növendékei közt végeztek – többek között Tápai Antal keze alatt –, majd 1969-ben Pátzay Pál tanítványaként együtt diplomáztak a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. És egy újabb közös döntés: visszatérni Szegedre, tanítani, ott, ahol azok a bizonyos lépcsők magasodtak egykor, s magasodnak még ma is.
Mindketten ebben az évben töltötték be hatvanadik életévüket, s e jubileumi alkalomból közös tárlattal ünnepelnek. A szegedi várban április 27-én Kő Pál Kossuth-díjas szobrász nyitotta meg a kiállítást, amely július 15-ig látogatható. Kő Pál beszédében röviden méltatta a két szegedi művész munkásságát. Kalmár Mártont köztéri szobrai – Bálint Sándor mellszobra vagy az Aranycsapatnak emelt alkotás –, kisplasztikái, míg Fritz Mihályt főleg éremtervei – melyekből a magyar állam több tucatnyi emlékpénzt is kibocsátott – emelik majd a felejthetetlen szobrászok közé.
A tárlat – habár a szobrászok szerint csak töredéke a teljes életműnek – olyan világba kalauzol, ahol a létezés rezzenései, tér- és időgörbületei a fém, a kő vagy a fa tükrében villannak. Az érzés, hogy Maja fátyla lebben fel olykor, a torzókat körüljárva szólított meg először. A lóarc csonkasága úgy illeszthető be a Nagy Egészbe, hogy a zabla megrántásának pillanatát, a kínt egy feszülő lószájban láthatom meg. És nem tudom eldönteni, hogy nem mosoly-e inkább. S ha mosoly, mit leplez? Vagy a felfelé tekintő, félbe vágott emberfej, amelyen szintén ott a feszülés, a nyaki erek, inak. És ki tudja, hová nyújtózik – a bőrt s csontokat szakítva-roppantva – e láthatatlan arc. Mindenki arca. És van-e ott valaki, akiért mindez megéri? A válaszhoz közelebb enged majd egy séta a várban.
Dobó Csaba
Bezár