Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Simon Boglárka harmadéves kémia szakosként (TTIK) vágott neki a versenynek. Sohasem tervezte, hogy művészi pályára lép, mert – ahogy ő fogalmaz – ott elkerülhetetlen az „egyszer fent, egyszer lent”. Akkor gondolkodott el először komolyabban ezen a lehetőségen, amikor 2006-ban beválogatták a Szegeden nagy sikerrel futott Utazás című musical csapatába. „Az egyetem most valamilyen szinten háttérbe került, de nem érzem úgy, hogy ezzel sokat veszítenék, hiszen más téren hihetetlenül sokat tanulok” – mondja Boglárka. „Rájöttem például, hogy nem elég csak kiállni a színpadra, és elénekelni egy dalt, hanem jól át kell gondolni, hogy miről is szól a szöveg, és ezt meg kell próbálni színészileg is átadni a közönségnek. Emberileg pedig azt tanultam, hogy jobban kellene bíznom a képességeimben. Nagyon jó érzés, amikor egy szakmabeli mondja, hogy jól csinálod, amit csinálsz, és lenne helyed ezen a pályán. Ez építi az ember önbizalmát, és erre nekem nagy szükségem van, mert néha nem igazán hiszek magamban. Bár eddig többnyire jó kritikákat kaptam, érzem, hogy még többet kell mutatnom.”

 

 

 

Aki nyomon követi a Társulat alakulását, bizonyára tanúja volt annak a drámai pillanatnak, amikor Bogi gégegyulladás miatt élő adásban nem tudta elénekelni a begyakorolt dalt. Kiállt a színpadra, de a hangja elcsuklott, ezért a zsűri félbeszakította, mondván, egy hétig még beszélnie sem szabad, ha valaha is énekelni akar még. „Nagyon fájt az a perc. Most egy kicsit úgy érzem, mintha valami bent maradt volna azáltal, hogy akkor nem tudtam elénekelni” – emlékszik viszsza. Ennek ellenére a közönség szavazatai alapján továbbjutott, így a nézők örömére lesz még alkalma bizonyítani a következő adásokban.

Az eredetileg gyulai illetőségű Kristóf István ugyan nincs már versenyben, mégis ugyanannyit – ha nem többet – próbál a Társulattal, mint eddig. Amikor nem énekel, akkor negyedéves művelődésszervező, informatikus-könyvtáros és elsős ifjúságsegítő szakos hallgató (JGYPK) – a műsor kapcsán viszont nála is az éneklés került főszerepbe. őt is az Utazás kapcsán elért sikerek buzdították a jelentkezésre; azelőtt főleg csak rockzenével foglalkozott. „Hatalmas kihívás egy élő televíziós show-ban részt venni. Főleg mindenféle színházi tapasztalat nélkül, ahogy én jelentkeztem. De hiszek abban, hogy teher alatt nő a pálma”– foglalja össze eddigi tapasztalatait. „Akkor, amikor kiestem, nem lepődtem meg igazán. Nagyon féltem attól a daltól, nem voltam elég összeszedett aznap. Ez olyan, mint amikor úgy megy el valaki vizsgázni, hogy tanult valamennyit, de nem eleget. Ha nem bízik magában, akkor biztos, hogy meg is fog bukni.” Ám a kiesés miatt nincs elkeseredve István, hiszen, ahogy mondja, már eddig is rengeteget tanult. „Tudom, hogy sokat kell még fejlődnöm ezután is: ha a tudás terén száz százalékot veszünk alapul, ahhoz képest még mindig talán csak öt százaléknál járhatok. De éppen ezért jelentkeztem a műsorba. Mindig úgy gondoltam, ha csak egy falevél is leszek a színpadon, már akkor is megérte.”

Ha főszerepre már nem is pályázhat István a Társulatban, a jövőben is számos produkcióban működik közre, és várhatóan a végső előadásban is színre lép majd. Minden bizonnyal nagyobb szerepben, mint egy falevél.