Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Bel­vá­ro­si mo­zi ka­pu­i­nak ki­lenc­ven év­vel ez­előt­ti meg­nyi­tá­sá­ra em­lé­kez­ve szep­tem­ber 8-án moz­itörténeti kiál­lítás­meg­ny­itó­val és rövid­filmvetítés­sel foly­ta­tó­dott az az egy­éves ün­nep­ség­so­ro­zat, mely mél­tó em­lé­ket kí­ván ál­lí­ta­ni a szü­le­tés­nap­ját ün­nep­lő film­pa­lo­tá­nak.
En­nek ré­sze­kéntSze­ged Nap­ján a Vaszy Vik­tor té­ri hom­lok­za­ton em­lék­táb­lát avat­tak a mozialapító Lip­pai Im­re és száz­hat­van­két rész­vé­nyes tár­sa tisz­te­le­té­re. Fári Irén tör­té­nész-mu­ze­o­ló­gus a mo­zi tör­té­ne­tét az ala­pí­tás­tól az ál­la­mo­sí­tá­sig be­mu­ta­tó ki­ál­lí­tás meg­nyi­tó­ján el­mond­ta, mai szem­mel ér­té­kel­ve igen­csak bá­tor tett­nek tű­nik a vi­lág­há­bo­rú le­zá­ru­lá­sa után mozialapítás­ba pénzt fek­tet­ni, de az el­telt idő iga­zol­ta Lip­pai és tár­sai „me­rész­sé­gét”.
A Bel­vá­ro­si mo­zi ere­de­ti­leg is mo­zi­nak épült a mai Port Royal ét­te­rem he­lyén ál­ló Kos­suth ká­vé­ház mel­lett, ahol már 1906-tól kezd­ve tar­tot­tak ve­tí­té­se­ket, me­lyek nyá­ron a Bel­vá­ro­si mo­zi he­lyén ál­ló Nyá­ri mo­zi kert­he­lyi­ség­ében foly­tak. A pa­lo­tát Se­bes­tyén End­re ter­vei alap­ján épí­tet­ték, az el­ső ve­tí­tést – az 1920. szep­tem­ber 8-ai ka­pu­nyi­tást kö­ve­tő­en – szep­tem­ber 20-án tar­tot­ták. Ahogy Sza­bó Éva And­rea, a Bel­vá­ro­si mo­zi mar­ke­ting­ve­ze­tő­je ün­ne­pi be­szé­dé­ben hang­sú­lyoz­ta, rit­ka ma­nap­ság az olyan film­szín­ház, amely nem­csak ere­de­ti­leg is e cé­lok­ból épült, de ilyen rég­óta nap mint nap mo­zi­ként mű­kö­dik.
Az ál­la­mo­sí­tás­kor a Bel­vá­ro­si mo­zi két­har­ma­dá­val ren­del­ke­ző Lip­painak fű­rész­üzem­e volt, és a tég­la­gyár­ban is ér­de­kelt­sé­ge­ket szer­zett. Sőt mi több, a Sze­ge­di Arany­em­ber­nek be­cé­zett üz­let­em­ber film­vál­la­la­tot ala­pí­tott, és ma­gá­ra vál­lal­ta több ma­gyar film pro­du­ce­ri te­en­dő­it. A sze­ge­di mo­zi­zás e je­len­tős sze­mé­lyi­sé­ge az 1930-as évek­től mind­há­rom mo­zi ve­tí­té­si jo­ga­i­nak bir­to­ko­sa volt.
A most meg­nyílt ki­ál­lí­tás ép­pen e kor­szak pla­kát­ja­it és do­ku­men­tu­ma­it tár­ja a kö­zön­ség elé. A Mó­ra Fe­renc Mú­ze­um, a So­mo­gyi-könyv­tár és a Bel­vá­ro­si mo­zi együt­tes mun­ká­já­nak – és nem utol­só­sor­ban a Lip­pai-c­salád tá­mo­ga­tá­sá­nak – ered­mé­nye­képp lét­re­jött tár­lat szep­tem­ber 22-éig te­kint­he­tő meg há­rom hely­szí­nen: a har­ma­dik eme­le­ti kiál­lítóterem­ben 1920–1940-es évek­ben ké­szült pla­ká­tok, a Ba­lázs Bé­la-te­rem­ben ere­de­ti do­ku­men­tu­mok: ko­ra­be­li új­ság­cik­kek, fo­tók, ok­má­nyok és mo­zi­je­gyek, a Zsig­mond Vil­mos-te­rem előtt pe­dig tör­té­nel­mi ös­­sze­fog­la­ló ki­ál­lí­tás lát­ha­tó.
A kiál­lítás­meg­ny­itót kö­ve­tő­en ke­rült sor öt, a negy­ve­nes évek­ből szár­ma­zó, Lip­pai-pro­duk­ció ke­re­te­in be­lül ké­szült kis­já­ték­film ve­tí­té­sé­re, köz­tük a Ká­dár Ka­tá­é­ra, ahol Ko­dály-ze­ne­mű­vek he­lyet­te­sí­tet­ték a pár­be­szé­de­ket.

Sze­ke­res Ni­ko­let­ta