Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A szín­te­ret a te­rem sar­ká­ban ren­dez­ték be. Mi­ni­má­lis dísz­le­tet hasz­nál­tak, mind­ös­­sze egy kö­zép­re ál­lí­tott asz­talt, azon ren­ge­teg ki­tö­mött és ös­­sze­varrt vö­rös kesz­tyű­vel. Az ere­de­ti­leg nyolc­van sze­rep­lős drá­má­ban Zsótér Sán­dor ren­de­zé­sé­ben öten ját­szot­tak, a fér­fi­a­kon is vö­rös ru­ha, az egyi­ken test­hez si­mu­ló, tra­péz­sza­bá­sú nad­rág, a má­si­kon ró­zsa­szín ba­le­ri­na­szok­nya és csil­lo­gó, há­lós blúz. Káp­rá­zott a sze­mem a vö­rös­ség­től. Az öt szí­nész egyen­ként több sze­re­pet is ala­kí­tott, öl­tö­zé­kük mi­ni­má­lis el­té­ré­se mu­tat­ta, kit. Az ép­pen nem szí­nen lé­vők a fal­hoz áll­va pi­ros kesz­tyű­ket hor­gol­tak.

Öt vörös ruhás színész és minimális díszlet Zsótér Sándor darabjában. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

A Vic­tor Hugo kö­ré­hez tar­to­zó Alfred de Mus­set köl­tő és drá­ma­író Loren­za­c­cio cí­mű da­rab­já­ban va­lós tör­té­ne­tet dol­go­zott fel. A bot­rá­nyos élet­vi­te­le mi­att Ró­má­ból ki­uta­sí­tott Loren­za­c­cio de'Medici (1514-1548) Fi­ren­zé­ben ke­re­sett me­ne­dé­ket, ahol ro­ko­na, a fi­ren­zei her­ceg, Alessan­dro de'Medici (1510-1537) ál­lan­dó kí­sé­re­té­hez csa­pó­dott, és im­már kö­zö­sen ha­son­ló­an ki­rí­vó élet­mó­dot foly­tat­tak. Nem­csak együtt jár­tak iszo­gat­ni és pros­ti­tu­ál­tak után, de gyak­ran je­len­tek meg női ru­hák­ban, oly­kor együtt is hál­tak. Bár Alessan­dro na­gyon ked­vel­te ro­ko­nát, ér­zel­mei vi­szon­zás he­lyett irigy­ség­gel és fél­té­keny­ség­gel ta­lál­koz­tak. Loren­za­c­cio bo­nyo­lult ter­vet dol­go­zott ki Alessan­dro meg­gyil­ko­lá­sá­ra, mely­ben lé­nyé­nek ide­a­lis­ta vo­ná­sa is meg­mu­tat­ko­zott, az­az ab­ban re­mény­ke­dett, hogy a zsar­no­kuk­tól meg­sza­ba­dult fi­ren­ze­i­ek mél­tó ural­ko­dót vá­lasz­ta­nak ma­guk­nak. A pró­ba nem járt si­ker­rel, a gyil­kos­sá­ga ér­tel­met­len­né vált, hi­szen a za­va­ros hely­zet­ben az ér­de­kek ju­tot­tak ér­vény­re: Loren­za­c­ciót meg­lin­csel­ték, Fi­ren­ze pe­dig új bábfe­jedelemet vá­lasz­tott ma­gá­nak.
A ho­mo­sze­xu­a­li­tás ál­ta­lá­ban vi­szony­lag diszk­ré­ten ke­zelt té­ma­ként je­le­nik meg a nagy­kö­zön­ség elé tárt al­ko­tá­sok­ban. Az em­be­rek sze­ret­nek nem tu­do­mást ven­ni ró­la, így nem kell vé­le­ményt for­mál­ni­uk ar­ról, ami so­kuk szá­má­ra ke­vés­sé el­fo­ga­dó. Sa­ját ma­ga­mat ed­dig a nyi­tott szem­lé­le­tű­ek kö­zé so­rol­tam, nem jö­vök za­var­ba, ha egy­ne­mű sze­rel­me­se­ket lá­tok, és nem is íté­lem el őket.
A Loren­za­c­ción azon­ban meg­bot­rán­koz­tam. Nem is volt kér­dé­ses szá­mom­ra, hogy a tör­té­nel­mi ese­ményt lát­szó­lag hű­en kö­ve­tő ren­de­zés köz­pont­já­ban a ho­mo­sze­xu­a­li­tás hi­val­ko­dó el­mon­dá­sa állt. Nem fi­nom uta­lás­ként, ha­nem az or­rom alá dör­göl­ve, ide­ge­sí­tő­en meg­mut(og)at­va. Az el­ját­szott ön­ki­elé­gí­tés és az egy­más mel­lét nya­lo­ga­tó fi­úk lát­vá­nya na­gyon sok volt. Kí­ván­csi­an ku­tat­tam az át­la­go­san negy­ven-öt­ven­éves né­zők re­ak­ci­ó­it. Fa­arc­ok min­de­nütt. Nem me­rik hin­ni, hogy tény­leg azt lát­ják, amit? En­­nyi­re el­fo­ga­dó vol­na min­den­ki? En­nek a lát­vá­nyá­ra ké­szül­tek fel? En­­nyi­re el­tom­pul­tak? Nem kap­tam vá­laszt.
Ahogy ar­ra sem, hogy egy, a homoszex­u­al­itást en­­nyi­re kö­zép­pont­ba he­lye­ző da­rab­ban az egyet­len női sze­rep­lő, Fá­tyol Ka­mil­la mi­ért van je­len, ha öt per­cet sze­re­pel, és a da­rab töb­bi ré­szé­ben a fal mel­lett hí­mez? Mit akart ez­zel Zsótér mon­dani…?
A Mus­set-­darab­ba csem­pé­szett, de a mai kor­ra uta­ló moz­za­na­tok nap­ja­ink­hoz kap­csol­ták a drá­mát. A meg­mu­ta­tott já­ték így nyil­ván ak­tu­á­lis mon­da­ni­va­lót ta­kar, mely rejt­ve ma­radt, ha­csak nem a más­ság ilyen ere­jű be­mu­ta­tá­sa a tét.
Csa­ló­dot­tan tá­voz­tam. Hi­á­ba lát­tam bri­li­áns szí­né­szi já­té­kot, és köny­vel­tem el, hogy rend­kí­vül te­het­sé­ges­nek tar­tom Orosz Ákost, Lend­váczky Zol­tánt és Tom­pa Ádá­mot vagy a ke­ve­seb­bet sze­rep­lő Páll Zsol­tot és Fá­tyol Ka­mil­lát, az­zal az ér­zés­sel in­dul­tam ha­za, hogy el­ke­se­rí­tő­en egy­sí­kú da­ra­bot lát­tam. Nem Loren­za­c­cióról.

Sze­ke­res Ni­ko­let­ta