 |
Szalma Bence a vívásban is az egyensúlyra törekszik. |
...vagyis beszélgettünk volna, de sikeres első kérdésem után inkább együtt tanakodtunk, mintsem diskuráltunk. Arra kerestük hosszú percekig a választ, hogy miért kapta meg az egyetemi jelzőt a sportág. A hajuknál fogva előráncigált eszmefuttatások után arra a végső következtetésre jutottunk: gyors kombinációs készség, fürge gondolkodás, szellemi frissesség, ügyesség és ötletesség nélkül még hobbivívó sem lehet az ember. Tehát fontos az ész – ami esetlegesen az egyetemen is elkél –, s ez után jöhet a többi kellék, például a karizom vagy a nagy lábmunka.
Az akadályt jelentő kérdés után térjünk rá a kezdetek kissé megzavart vonalaira. Habár nem szokatlan, hogy a vívók mindhárom (tőr, párbajtőr, kard) nemben indulnak, mégis többnyire egyik fegyvernemre fejlesztik ki tudásukat. Bence anno a tőrrel kezdte kilencévesen a Szegedi Postás Sportkör Vívószakosztályában, egyik barátjának inspirálására. (A fegyvernemek közötti különbségek mélyebb keresésére nem térnék ki. Röviden azonban annyit: a tőr és a párbajtőr szúrófegyverek, a kard szúró- és vágófegyver egyaránt, és a célterület, a találat érvényességének helye különbözik a három fegyvernemben). Rövid idő után váltást szorgalmazott, mert bár a találatjelzés mindenhol elektronikus, úgy érezte: a bírók gyakran belenyúlnak a partiba, és az esetek döntő többségében nem a javára ítélnek. Így kötött ki a párbajtőrnél, ami egyedi, idegesítő (ezt ellenfelei állítják) és kiszámíthatatlan technikájának jobban fekszik.
„Stílusomra jellemző a folyamatos mozgás és az ugrálás, ami annyira nem megszokott a vívásban. Gyakran ugrás vagy szökkenés után szúrok, viszek be találatot, az így kivitelezett akcióim után kaptam a Szöcske nevet. Továbbá fontos tény, hogy balkezes vagyok, ami közismerten rossz pont a jobbkezeseknek” – mondja a 21 éves sportember. „A vívószakosztályunk egyik legnagyobb problémája az állandó és ideálisan felszerelt (tizennégy méter hosszú pástok, találatjelző gépek, vezetékezés) vívóterem hiánya. Kénytelenek vagyunk mobil technológiával dolgozni, amivel nem lenne semmi probléma, csak állandóan össze kell szerelni. Jelenleg a Madách Imre Általános Iskolában vannak a foglalkozások, Drevenka Péter mestert Nagy Ágnes és Kiss Tibor edzők segítik”.
A bevezető után már említett jellemvonásokon túl fontos a vívásban az egyensúly, a hirtelen mozdulat és a gyors reakció. Ezeket jellemzően a nyújtásokkal tarkított bemelegítés után veszik át, fejlesztik a fiúk-lányok, majd nagy létszám esetén körvívást, házibajnokságot rendeznek, kevesebb megjelent esetén ötös, tízes vagy tizenötös asszókat játszanak. Végül – meglepő módon – egy kis focival vezetnek le.
Az SZTE Vívó Klub elsősorban utánpótlás-nevelő egyesület, de minden olyan érdeklődő oktatót vagy egyetemistát várnak, aki kedvet érez a sportág kipróbálására. Ehhez az egyetem profi vívóruhák beszerzésével járult hozzá, a többi kelléket (sisak, fegyverek, elektronika) pedig a klub biztosítja.
D. T. I.