Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Szalma Bence a vívásban is az egyensúlyra törekszik.

...­vagyis be­szél­get­tünk vol­na, de si­ke­res el­ső kér­dé­sem után in­kább együtt ta­na­kod­tunk, mint­sem dis­ku­rál­tunk. Ar­ra ke­res­tük hos­­szú per­ce­kig a vá­laszt, hogy mi­ért kap­ta meg az egye­te­mi jel­zőt a sport­ág. A ha­juk­nál fog­va elő­rán­ci­gált esz­me­fut­ta­tás­ok után ar­ra a vég­ső kö­vet­kez­te­tés­re ju­tot­tunk: gyors kom­bi­ná­ci­ós kész­ség, für­ge gon­dol­ko­dás, szel­le­mi fris­ses­ség, ügyes­ség és öt­le­tes­ség nél­kül még hob­bi­ví­vó sem le­het az em­ber. Te­hát fon­tos az ész – ami eset­le­ge­sen az egye­te­men is el­kél –, s ez után jö­het a töb­bi kel­lék, pél­dá­ul a kar­izom vagy a nagy láb­mun­ka.
Az aka­dályt je­len­tő kér­dés után tér­jünk rá a kez­de­tek kis­sé meg­za­vart vo­na­la­i­ra. Ha­bár nem szo­kat­lan, hogy a ví­vók mind­há­rom (tőr, pár­baj­tőr, kard) nem­ben in­dul­nak, még­is több­nyi­re egyik fegy­ver­nem­re fej­lesz­tik ki tu­dá­su­kat. Ben­ce an­no a tőr­rel kezd­te ki­lenc­éve­sen a Sze­ge­di Pos­tás Sport­kör Ví­vó­szak­osz­tá­lyá­ban, egyik barátjának inspirálására. (A fegy­ver­ne­mek kö­zöt­ti kü­lönb­sé­gek mé­lyebb ke­re­sé­sé­re nem tér­nék ki. Rö­vi­den azon­ban an­­nyit: a tőr és a pár­baj­tőr szú­ró­fegy­ve­rek, a kard szú­ró- és vá­gó­fegy­ver egy­aránt, és a cél­te­rü­let, a ta­lá­lat ér­vé­nyes­sé­gé­nek he­lye kü­lön­bö­zik a há­rom fegy­ver­nem­ben). Rö­vid idő után vál­tást szor­gal­ma­zott, mert bár a ta­lá­lat­jel­zés min­den­hol elekt­ro­ni­kus, úgy érez­te: a bí­rók gyak­ran be­le­nyúl­nak a par­ti­ba, és az ese­tek dön­tő több­sé­gé­ben nem a ja­vá­ra ítél­nek. Így kö­tött ki a pár­baj­tőr­nél, ami egye­di, ide­ge­sí­tő (ezt el­len­fe­lei ál­lít­ják) és ki­szá­mít­ha­tat­lan tech­ni­ká­já­nak job­ban fek­szik.
„Stí­lu­som­ra jel­lem­ző a fo­lya­ma­tos moz­gás és az ug­rá­lás, ami an­­nyi­ra nem meg­szo­kott a ví­vás­ban. Gyak­ran ug­rás vagy szök­ke­nés után szú­rok, vi­szek be ta­lá­la­tot, az így ki­vi­te­le­zett ak­ci­ó­im után kap­tam a Szöcs­ke ne­vet. To­váb­bá fon­tos tény, hogy bal­ke­zes va­gyok, ami köz­is­mer­ten rossz pont a jobb­ke­ze­sek­nek” – mond­ja a 21 éves sport­em­ber. „A ví­vó­szak­osz­tá­lyunk egyik leg­na­gyobb prob­lé­má­ja az ál­lan­dó és ide­á­li­san fel­sze­relt (ti­zen­négy mé­ter hos­­szú pás­tok, ta­lá­lat­jel­ző gé­pek, ve­ze­té­ke­zés) ví­vó­te­rem hi­á­nya. Kény­te­le­nek va­gyunk mo­bil tech­no­ló­gi­á­val dol­goz­ni, ami­vel nem len­ne sem­mi prob­lé­ma, csak ál­lan­dó­an ös­­sze kell sze­rel­ni. Je­len­leg a Ma­dách Im­re Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban van­nak a fog­lal­ko­zá­sok, Dreven­ka Pé­ter mes­tert Nagy Ág­nes és Kiss Ti­bor edzők se­gí­tik”.
A be­ve­ze­tő után már em­lí­tett jel­lem­vo­nás­okon túl fon­tos a ví­vás­ban az egyen­súly, a hir­te­len moz­du­lat és a gyors re­ak­ció. Eze­ket jel­lem­ző­en a nyúj­tá­sok­kal tar­kí­tott be­me­le­gí­tés után ve­szik át, fej­lesz­tik a fi­úk-lá­nyok, majd nagy lét­szám ese­tén kör­ví­vást, há­zi­baj­nok­sá­got ren­dez­nek, ke­ve­sebb meg­je­lent ese­tén ötös, tí­zes vagy ti­zen­ötös as­­szó­kat ját­sza­nak. Vé­gül – meg­le­pő mó­don – egy kis fo­ci­val ve­zet­nek le.
Az SZTE Ví­vó Klub el­ső­sor­ban után­pót­lás-ne­ve­lő egye­sü­let, de min­den olyan ér­dek­lő­dő ok­ta­tót vagy egye­te­mis­tát vár­nak, aki ked­vet érez a sport­ág ki­pró­bá­lá­sá­ra. Eh­hez az egye­tem pro­fi ví­vó­ru­hák be­szer­zé­sé­vel já­rult hoz­zá, a töb­bi kel­lé­ket (si­sak, fegy­ve­rek, elekt­ro­ni­ka) pe­dig a klub biz­to­sít­ja.

D. T. I.