Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Megjegyeztem Mezei Dánielnek azt a közvetítést! Mert miközben Lehmann István öt szebbnél szebb góllal púpozta a Domino-hálót, s a Szeged Beton erősen rángatta Budapesten a Kárpát-medencei oroszlán bajszát – talán le is tépi, ha az egyébként legjobb hazai sípos, Kiszelly másként nem gondolja –, szóval eközben nevezett kommentátor nem a szegedi 3-as válogatott formájáról vagy együttesünk csupa szív játékáról beszélt, hanem végig azon siránkozott, hogy jön a vb, ott jár már a dominósok esze, kár is lejátszani ezt a meccset.
Rangadó a vb előtt, csúcstalálkozó a vb után. Hosszú volt ez a két hónapos szünet, s még hosszabbnak tűnt Szívós Marci kihagyott ziccere miatt. Egy-egy ilyen sírós ezüst után nem egyszerű visszazökkenni az OB I-es matematikába, de az alapszakasz harmadik helyéhez hazai medencében mindenképp el kellett süllyeszteni a Steinmetz és Varga testvérek, valamint Nagy Viktor által fémjelzett Vasast.
Hogy miként sikerült? Szavakkal leírhatatlan hittel, akarattal és küzdéssel (köszönet a Gyöngyösi-féle fanatizmusért!), mely elbírt még a Kiszelly-Németh-féle, part mentén fütyülő ellenszéllel is (a harmadik negyedre elvesztettük a fülön vert Szamardzsicsot – nem volt megtorlás, illetve a kiszórt Monostorit és Élest, kétszer annyit fórt kapott a Vasas...). Úgy, hogy a Németh sporttárs és a közönség egy része között kialakult, a hátsó fertályra és a felmenőkre koncentráló verbális adok-kapok a vízben egyszerű adokká szelídült: elképesztő akciógólokkal csendesítettük el az angyalföldieket, a végén pedig Tóth László és Juhász Zsolt kis pöcizgetéssel alázta porig jobb sorsa érdemes válogatott hálóőrüket. Baksa Laci (képünkön) pedig – nos, a vékonydongájú hazai kapus ismét bizonyította, nagy kincse a magyar pólónak, olyan magától értetődően kapkodta a Vasas-ágyúzásokat.
De hát még csak most ért véget a vb, nemde, Mezei úr?

 

Szeged Beton–TEVA-Vasas Plaket 8–4. ING OB I, 14. forduló, 400 néző.