Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Kör­nye­zet és Ener­gia Ope­ra­tív Prog­ram tá­mo­ga­tá­sá­val meg­va­ló­sult fej­lesz­tés­nek há­rom fő ele­me volt: a fi­tot­ron re­konst­ruk­ci­ó­ja, az üveg­ház új­já­épí­té­se és vi­zes élő­he­lyek re­ha­bi­li­tá­ci­ó­ja.

A pannon bennszülött tartós szegfű védelme fontos feladat. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Az SZTE fü­vész­kert­jé­ben már évek óta fo­lyik a veszé­lyeztett nö­vény­fa­jok élő­he­lyük­től tá­vo­li, úgy­ne­ve­zett ex situ meg­őr­zé­se. Eh­hez a te­vé­keny­ség­hez ko­moly ku­ta­tá­si mun­ká­ra van szük­ség, hi­szen a vad­nö­vé­nyek fej­lő­dé­sé­ről, sza­po­ro­dá­sá­ról vi­szony­lag ke­ve­set tu­dunk – kö­zöl­te Miha­lik Er­zsé­bet, a botanikus ­kert igaz­ga­tó­ja.
A sza­po­ro­dás­bi­o­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok el­vég­zé­se mel­lett a vé­dett nö­vé­nyek spe­ci­á­lis ne­ve­lé­si kö­rül­mé­nyei is biz­to­sít­ha­tók fi­tot­ron­ban. Az épü­let­ben sza­bá­lyoz­ha­tók vagy pon­to­san mér­he­tők a kü­lön­bö­ző környzeti fel­té­te­lek, így év­szak­tól füg­get­le­nül ter­meszt­he­tők a nö­vé­nyek. A fü­vész­kert fititron­ja azon­ban még az 1960-as évek­ben épült, így igen­csak meg­érett a fel­újí­tás­ra. A nö­vény­ne­ve­lő he­lyi­ség kor­sze­rű szi­ge­te­lést ka­pott, pad­ló­fű­tést épí­tet­tek be, a vi­lá­gí­tó­tes­te­ket pe­dig ener­gia­ta­ka­ré­kos be­ren­de­zé­sek­re cse­rél­ték le.
A bo­ta­ni­kus kert­ben meg­tör­tént a sza­po­rí­tó üveg­ház re­konst­ruk­ci­ó­ja, ahol a nö­vé­nyek elő­ne­ve­lé­se tör­té­nik vég­le­ges helyükre való ki­ül­te­té­sü­kig. A re­konst­ruk­ció so­rán itt is olyan meg­ol­dá­so­kat al­kal­maz­tak, amelyek gaz­da­sá­go­sab­bá te­szik az üze­mel­te­tést. Az épü­le­tet pél­dá­ul két­kam­rás polikar­bonát le­mez­zel fed­ték le, amely a ha­gyo­má­nyos üveg­nél lé­nye­ge­sen jobb hő­szi­ge­te­lő tu­laj­don­sá­gok­kal ren­del­ke­zik. A te­tő fö­lé pe­dig a fény­vi­szo­nyok­nak meg­fe­le­lő­en moz­gat­ha­tó ár­nyé­ko­ló­kat sze­rel­tek, me­lyek akár au­to­ma­ti­ku­san is mű­köd­tet­he­tők, és nem za­var­ják a szel­lő­zést.
A fej­lesz­té­si prog­ram har­ma­dik nagy ele­me a vi­zes élő­he­lyek re­ha­bi­li­tá­ci­ó­ja és a ta­vak, csa­tor­nák tisz­tí­tá­sa volt. A kert Kö­zép-Eu­ró­pá­ban egye­dül­ál­ló ne­ve­ze­tes­sé­ge az egyik, 1200 négy­zet­mé­te­res ta­vat be­töl­tő in­di­ailó­tusz- ál­lo­mány. Az utób­bi évek­ben az ál­ló­víz el­isza­po­ló­dott, szük­ség volt a tó kot­rá­sá­ra, oly mó­don azon­ban, hogy az ne za­var­ja a ló­tu­szok a fe­né­ken nö­vek­vő rizómáit (gyök­tör­zse­it). A mun­kát vé­gül ké­zi erő­vel és irá­nyí­tott szi­vat­­tyú­zás­sal vé­gez­ték el. A tó­ból el­tá­vo­lí­tott, táp­anyag­ban gaz­dag isza­pot pe­dig csővezetéken ju­tat­ták el a kert mé­lyeb­ben fekvő te­rü­le­te­i­re. Ha­son­ló mód­szer­rel tisz­tí­tot­ták ki azt a ki­sebb – 400 négy­zet­mé­te­res – ta­vat is, amely­ben a bo­ta­ni­kus kert tün­dér­ró­zsái él­nek.
A füvészkert az elmúlt években elért egyik komoly szakmai eredménye a sikeres részvétel az Alföldön őshonos tartós szegfű megőrzésében. A Kis­kun­sá­gi Nem­ze­ti Park ve­ze­té­sé­vel 2006-ban in­dult prog­ram a ve­szé­lyez­te­tett faj meg­men­té­sé­re. En­nek ré­sze­ként a te­re­pen be­gyűj­tött ma­gok­ból a sze­ge­di Lövölde utcai arborétumban ösz­­sze­sen 15 ezer tar­tós szeg­fűt ne­vel­nek föl, majd a nö­vé­nye­ket fo­ko­za­to­san vis­­sza­te­le­pí­tik ter­mé­sze­tes élő­he­lyük­re, a Du­na-Ti­sza kö­zé­re. A bo­ta­ni­kus kert üveg­há­za­i­ban je­len­leg hét­ezer-öt­száz pa­lán­ta fej­lő­dik.

Franck János