Április 21-én előadásokkal és tréningekkel egybekötött Szél Éva-emléknapot tartottak az SZTE Egészségtudományi és Szociális Képzési Karán a védőnőképzés vezető egyéniségének emlékére.
Hazánkban elsőként a Szegedi Orvostudományi Egyetem Tanácsa alapított Ápolási Tanszéket 1993. július 1-jén, főként azzal a céllal, hogy egyre több diplomás ápoló képzésével elősegíthesse az ápolástudomány előrelépését, az ápolóképzés diplomás szintre emelését, szervezését és egyben koordinálását. Ebben pedig kulcsszerepet játszott Szél Éva, akire idén is egy egész délutánt betöltő előadás-sorozattal emlékeztek Erdősi Erika főiskolai docens, tanszékvezető-helyettes és Ágoston Magdolna mestertanár szervezésében az SZTE ETSZK-n. Bársonyné Kis Klára általános dékánhelyettes megnyitója után „Előttem az utódom” jelszóval a szakok bemutatkozása következett Bagényi Józsefné, Tulkán Ibolya, Papp Anita és Dunai Dóra közreműködésével. Majd a hallgatók vették át a pódiumot, illetve a szakmabeliek és érdeklődők ápolástörténeti kiállítást is megtekinthettek a demonstrációs teremben. Az előadóteremben zajló előadásokkal, vagyis az egykori kollégáktól és tanítványoktól hallott rövid, személyes megemlékezésekkel párhuzamosan a többi teremben tréningek és bemutatók egészítették ki az emléknapot.
Szél Éva professzor asszony (1931-2004) az ETSZK számára nem véletlenül egy igazán jelentős, korszakalkotó egyéniség. Szakmai kvalitásai mellett a Szél Éva-emléknap alkalmából tartott előadáson kiderült az is a hallgatóság számára, hogy egykori kollégáinak, tanítványainak mint tanáregyéniség és mint jellem is kitörölhetetlen. A professzor aszszony karrierje a huszadik század közepére nyúlik vissza, hiszen 1949-től volt tanítónő, majd 1955-től megkapta az orvosdoktori oklevelet, és szakorvosi vizsgái letétele után 1960-tól folyamatosan, aktívan részt vett a gyermekápolónők, gyermekgondozónők és védőnők, tehát az egészségügy szakembereinek képzésében. Ahogyan többször elhangzott, irigylésre méltó, töretlen kitartással rendelkezett, mely nagyon erős hittel párosult, és ez a közösség iránti érzék, lelkesedés tette életrevalóvá, illetve sikeressé szakmájában. Országos szinten részt vállalt az egészségügyi szakközépiskolák képzési terveinek alakításában, publikációi pedig tankönyvek, közlemények, értekezések és kéziratok, jegyzetek formájában jelentek meg. Az egyetem különféle karain oktatott párhuzamosan, későbbi pedagógusoktól kezdve védőnőket, gyógytornászokat és további egészségügyi szakembereket. Szintén a 70-es évektől az érdeklődése, hivatástudata a védőnőképzésre és védőnői tevékenységre irányult, így részletesen vizsgálta a szakma körülményeit és tényleges igényeit, lehetőségeit, a leendő korszerűsítések esélyeit és korlátait. Szél Éva emlékére 2005-ben a kari tanács az oktatói és tudományos teljesítmény elismerésére megalapította a Szél Éva-díjat, majd a következő évben a Bal fasori épület földszinti 1. számú tantermét szintén a professzor asszony tiszteletére Szél Éva-teremmé keresztelték.
Bakó Margit Szibilla