2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2005  --  11. szám - 2005. május 17.  --  Egyetemi élet
Szabadkőművesek Szegeden
A szegedi szabadkőművesség, és az Árpád a testvériséghez páholy működésének százharmincöt évét bemutató könyv- és dokumentumkiállítást láthatnak az érdeklődők május 19-éig a szegedi Somogyi Könyvtár alagsorában.
A szeretet és a testvériség gyakorlásával az emberek és az emberiség felemelkedésén munkálkodó szervezet 1870-be alakult meg Szegeden, és ma mint a város legrégebbi civil szervezete működik – mondta a tárlat megnyitóján Takács János főmester.
Az első főmester Csermelényi Iván, Szeged városi tiszti ügyész, később tanácsnok, a Szegedi Kézműves Bank elnöke volt. Egy évvel később már négy szakosztály – beligazgatás, társas életre való nevelés, szertartási-irodalmi, jótékonysági – működik a páholyban. A testvérek 1898-ban önálló páholyházat építettek, itt működik ma a Százszorszép Gyermekház. A páholyban folyó irodalmi tevékenységet jellemzi, hogy 1892-től önálló kiadvány jelent meg a legkülönbözőbb témakörökben.
A szegedi szabadkőművesség kezdettől fogva intenzíven vette ki részét különböző jótékonysági akciókban: az árvíz után újjáéledő város intézményeinek kialakításában saját körű és nemzetközi gyűjtést szerveztek. Adománnyal segítették a Somogyi Könyvtár kialakítását, gyűjtöttek a szegény gyerekek segélyezésére, népkönyvtárat nyitottak, javasolták rabsegélyező egylet fölállítását, bizottságot létesítettek a siketnémák ügyének felkarolására, óvoda, önkéntes tűzoltó egyesület alapítását kezdeményezték.
A páholy legnagyobb hatású, máig is működő kezdeményezése a gyermekmenhely – ma gyermekkórház –, és az Árpád gyermekotthon megépítése és működtetése volt.
A század végén a páholy létszáma 188 fő volt, akik közül közel nyolcvanan más városokban éltek. A szegediek kezdeményezésére a századforduló idején páholy alakult a környező városok mellett számos délvidéki és erdélyi településen.
Az első világháború alatt a páholyház hadikórházként működött, az 1920-as betiltás után a vitézi rend székháza volt. 1946-ban ismét megindult a munka, a taglétszám a következő évben 35 fő, 1949-ben 44 fő, 1950- ben 60 fő volt. Az 1950-es betiltásig igen élénk páholymunka folyt, sikerült a páholykönyvtárat is - részben - helyreállítani. A betiltás után a páholyházat ismét elvették, az új hatalom ott rendezte be székházát. Az Árpád páholy 80, majd 100 éves jubileumi üléseit már „páholyon kívül", néhány szegedi és fővárosi testvér részvételével tartotta.
A rendszerváltozás után a páholy 1989-ban alakult újjá Budapesten, és 1994-től működik ismét Szegeden.
Szellemi erőben ma sincsen hiány a szegedi páholyban, annál inkább anyagi tekintetben, ugyanakkor a mai szabadkőművesek is meg tudnak felelni az elődjeik által kitűzött filantróp és karitatív céloknak – jelentette ki Takács János.
„Mint minden időszak, a jövő is kitermeli azokat a jó hírű szabad férfiakat, akiknek a lelkében kötelességszerűen fog élni az, hogy segítsenek azokon az embertársaikon, akik náluk rosszabbul élnek” – mondta az Árpád a testvériséghez páholy főmestere.
Bezár