Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az oktatási jogok biztosához fordult tavasszal a Budapesti Média Intézet (BMI) három hallgatója, mert szerintük jogszerűtlenül szedett be tőlük pénzt az intézmény: 80 ezer forintot félévente, pedig állami finanszírozású képzésre nyertek felvételt. A Havas Henrik által a kilencvenes évek elején alapított BMI 1994 óta az SZTE BTK Médiatudományi Tanszékének budapesti konzultációs központjaként működik. A fővárosi intézet a legnagyobb hazai, kommunikáció szakos képzéssel foglalkozó intézmény: öt évfolyamán – a kiegészítő képzésekkel együtt – mintegy kétezer hallgató tanul. A BMI-n digitális televízió- és rádióstúdiók, csúcstechnikával felszerelt számítógépes kabinetek segítik az oktatást. Az iskolában levelező oktatás folyik, ugyanakkor a tanórák száma megközelíti a nappali képzését. A szeptemberben beiratkozott költségtérítéses hallgatóknak 170 ezer forintot, az államilag finanszírozottaknak 110 ezret kell fizetniük félévente – a nyilvános céginformációk alapján az 1993-ban alapított, az iskola címén bejegyzett, Havas Henrik vezette – Média Menedzser Oktató Kft.-nek.
Aáry-Tamás Lajos ombudsman szerint azzal, hogy a diákok csak akkor iratkozhattak be a következő félévre, ha befizették a képzési támogatást, megszegték az oktatási törvény 31. paragrafusát, ami az államilag finanszírozott tanulók tandíjmentességéről szól. Ezért az ombudsman egy levélben ajánlást fogalmazott meg a Szegedi Tudományegyetem számára, hogy az államilag finanszírozott képzésein szüntesse meg a fizetési kötelezettséget, és a jogszerűtlenül beszedett pénzt fizesse vissza.
A Szegedi Tudományegyetemen a hallgatók részére járó juttatásokról és az általuk fizetett térítésekről egyetemi szabályzat rendelkezik. Az egyetem az e szabályzatban meghatározott térítéseken kívül csak olyan szolgáltatásokért állapíthat meg díjakat, amelyek nem kapcsolódnak a képesítési követelményekhez, illetve a tantervekben foglalt tantervi kötelezettségek teljesítéséhez. A fizetendő térítéseket évente és jogcímenként külön-külön kell megállapítani, mértékükkel kapcsolatban a hallgatói önkormányzatnak egyetértési joga van. A Budapesti Média Intézetbe jelentkező hallgatók már a felvételi tájékoztatóból megtudhatják, hogy bizonyos többlet szolgáltatásokért fizetniük kell. A diákok eldönthetik, hogy a nyújtott szolgáltatás arányban áll-e a kért térítési díjjal. Úgy tűnik, a hallgatók többséges szerint igen, hiszen folyamatosan túljelentkezés van a képzésre.
A jelenleg hatályos felsőoktatási törvény szerint egyetemek és a főiskolák kizárólag olyan szolgáltatásokért kérhetnek pénzt a hallgatóktól, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a képesítési követelményekben előírtak teljesítéséhez. A vita az intézet és néhány hallgató között arról folyik, hogy a nyújtott szolgáltatások, például a stúdióhasználat közvetlenül kapcsolódnak-e a képesítési követelményekhez. A képzési hozzájárulásról az 51/2002-es kormányrendelet rendelkezik, ebben azonban nincsenek pontosan részletezve, melyek szolgáltatások után lehet plusz térítést kérni. Az Országgyűlés által elfogadott – de az Alkotmánybíróság vizsgálata miatt még hatályba nem lépett – új felsőoktatási törvény már tételesen felsorolja azoknak a szolgáltatásoknak a körét, melyekért plusztérítés kérhető.
A Szegedi Tudományegyetem rektora az oktatási jogok miniszteri biztosa levelének kézhezvétele után belső vizsgálatot rendelt el. Célvizsgálat lefolytatására utasította a belső ellenőrzési osztályt a térítések és díjak jogszerűségének megállapítása érdekében. Felkérte a Bölcsészettudományi Kar dékánját, hogy tizenöt napon belül tegyen javaslatot a Média Menedzser Oktató Kft.-vel kötött, a 2000. évben módosított szerződés aktualizálására a hallgatók érdekeinek fokozott figyelembevételével.
Az egyetem és a cég kapcsolatát egy a kilencvenes évek közepén kötött és 1999-ben módosított szerződés szabályozza, amely csak mindkét fél beleegyezésével hozható nyilvánosságra, de bizonyos részletei már napvilágot láttak a sajtóban. A hallgatók által befizetett pénzből 80 százalék jutott a BMI-nek, 20 százalék az SZTE-nek. Az egyetemnek járó összeg felét a BTK kapta, 15 százalék az egyetemi rezsielvonás, 23 százalék a kommunikáció szakot illette meg, 12 százalék pedig a rektor közvetlen rendelkezése alá tartozó keretbe került, amely a hivatal költségeinek fedezésére, belső pályázatokra, váratlan kiadásokra, utazásokra használható föl.
Keczer Gabriella, az egyetem szóvivője közölte, az SZTE számviteli és pénzügyi működési rendje az egyetem saját bevételeit – így a BMI hallgatóitól beszedett díjakat is – nevesített témaszámokon tartja nyilván és rögzíti az azokkal kapcsolatos bevételek és kiadások egyenlegét. Minden szerződésben foglalt tétel ilyen egyetemi költséghelyre kerül. Ezeknek az összegeknek a felhasználása az egyetem szigorú gazdálkodási szabályzata alapján történik. Mindez alapvetően kizárja azt, hogy a szóban forgó szerződést jegyző rektor, illetve az egyetem mindenkori rektora anyagilag érintett legyen az egyetem saját bevételeit illetően.
Időközben kiderült, hogy a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Karán (BGF-KVIFK) szintén tetemes összegeket szednek be a diákoktól. A hallgatók a kar államilag finanszírozott angol és német nyelvű képzésein vesznek részt, félévente mégis 150-170 ezer forintot fizetnek „idegen nyelvű képzési hozzájárulás” címén. Az összeget a 2005-ös felvételi tájékoztató egyik táblázata is jelzi. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa közölte: hozzá is érkezett három panasz a BGF idegen nyelvű képzése kapcsán, amelyeket ki fog vizsgálni. Elmondta: egy évvel ezelőtt egy hallgató panasza nyomán már foglalkozott az üggyel. Akkor megállapította: nem szedhető pénz az idegen nyelvű oktatásért.
Márpedig a BGF említett képzésében az órák és a vizsgák egy része is idegen nyelven zajlik. Az angol vagy a német nyelvű oktatás nélkül a hallgatók nem jutnának diplomához, vagyis az idegen nyelvi oktatás olyan többletszolgáltatás, amely kapcsolódik a követelmények teljesítéséhez – mutatott rá a biztos.
A BGF ügyében egy évvel ezelőtt írt állásfoglalását azonban Aáry-Tamás Lajosnak vissza kellett vonnia, mert időközben a panaszos hallgató a bírósághoz fordult, ebben a szakaszban pedig az ombudsman már nem tevékenykedhet. Így a mostani panaszok alapján újrakezdi a vizsgálódást.