Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Néhány nappal múlt egy éve, hogy 2004. április 14-én egy Amerikából hazatért fiatal magyar diplomás megalapítja a Project Retour-t. A közhasznú társaság feladata segítséget nyújtani a külföldről visszatelepülni kívánó értelmiségnek egy hatékony „agyvisszaszívás”-program segítségével. Mi késztet egy, az Egyesült Államokban végzett diákot arra, hogy kezébe vegye az ügyet? 
Miután Saphier Regina sikeresen diplomázott a Columbia Egyetemen, és hazatért, a „Minek jöttél haza?” kezdetű mondatban az egész magyar társadalom attitűdjét látta tükröződni. És ahogy azt az ÉS hasábjain megjelent publikációjában írta, a hazatelepülni vágyók számára lefordítva ez a kérdés így hangzik: „Minek jöttök haza ebbe a szűk kis gödörbe, ahol ilyen kevés a hely?”. Először nem akart hinni a fülének. „Hová lett Magyarország polgárainak önbecsülése?” Neki természetesnek hatott, hogy visszatérjen oda, ahol szülei és barátai élnek, a gyermekkori emlékek színhelyére, ahol az anyanyelvét beszélik, és ahol a szüleik megfizették az alapképzés árát. Most vissza szeretne jönni, hogy külföldi továbbképzésének, és világlátásának tapasztalatait itthon kamatoztassa. Reginának ez természetes gondolat volt.
„Azzal az érzéssel jövünk haza, hogy ajándékot hozunk. Magunkat és tudásunkat. Ám hamarosan arra ébredünk rá, hogy ennek az ajándéknak szinte senki sem örül”. A fiatal pályakezdő nem hagyta annyiban. Elővette a Columbia Egyetemen hasonló témában végzett kutatásait, és munkához látott.
Az elmúlt egy év tapasztalatairól, és a további tervekről kérdeztük az ország „legsikeresebb diplomás munkanélkülijét”.
– Az ÉS-ben megjelent publikációdban azt írod: „Itt szeretném felhívni a világban szétszórt idősebb magyar generációk és a privát, üzleti szféra tagjainak figyelmét arra, segíthetnek nekünk hazatérési támogató alapok létrehozásában. A mecenatúra mind az adományozó, mind a támogatáshoz jutó számára a hazatérés egyik módja lehet.” Sikerült-e megvalósítani valamit, léteznek-e már ilyen alapok?
– Első lépésként említhetem, hogy végre sikerült Magyar Bálint, az Oktatási Minisztérium támogatásról szóló nyilatkozatát anyagiakban is beváltani. Egy éves használatra irodát kaptunk a Professzorok Házában, aminek a felszerelésében, bútorozásában mecénások segítettek. A második komoly lépés a „Hazatérés mint nemzetközi kapcsolat- és közösségépítés“ címmel tavaly decemberben rendezett kétnapos konferencia volt.
Szinte az egész világ felfigyelt ránk. A BBC-ben már visszatérő téma vagyunk. Most a működési támogatásokra szeretnék pályázni, az ország és az Európai Unió különböző szervezeteihez. Közben természetesen folyamatosan működnek kapcsolatépítő klubjaink. Szeretnénk minél több ilyen csoportosulást létrehozni. Őszre tervezünk egy újabb konferenciát, ahol már másfél év tapasztalatait elemeznénk, értékelnénk a programunkat, és új terveket dolgoznánk ki. A www.projectretour.org.hu oldalon várjuk a jelentkezőket, az új ötleteket.
– A kapcsolatrendszer kifejezés kulcsfogalomként fordul elő a saját eszszéidben, és a tevékenységeddel  foglalkozó különböző újságcikkekben is.
– Tapasztalataim szerint ma Magyarországon leginkább a kapcsolatrendszer helyezi el a fiatalokat, a hangsúlyt erre kell fektetni. A kormányzati oldalnak az lenne a feladata, hogy támogatást nyújtsanak egy ilyen civil szervezet működéséhez, mint a mienk. Hiszen mi megszállottként dolgozunk. Az Európai Unióban van már példa hasonló rendszerekre, bár ezek csak a tudományos szférában működnek. Ilyen az ERA-MORE, ami egy mobilitás szolgálat, az ERA-NET pedig kifejezetten az Amerikából való agyviszszaszívást szolgálja. De mint az előbb említettem ezek kizárólag a kutatókkal, és tudományos munkatársakkal foglalkoznak. Az általam alapított iroda az első, amely általánosan, minden külföldről hazatérni kívánó fiatal diplomással foglalkozik.
Regina véleménye szerint fontos, és jellemzően magyar jelenség a státusz-féltés. A külföldről hazatért fiatalokat sokszor azért nem veszik fel, mert a cég vezetői és munkatársai félnek, hogy az új munkaerő képzettsége, nyelvtudása, nemzetközi kapcsolatai révén kiszorítja őket.
 Az egyik hazai napilap beszámolt arról, hogy az orosz oktatási minisztérium kiszámolta, mennyibe kerül egy elvesztett diplomás az államnak. A születésétől a tanulmányainak befejezéséig, ez az összeg közel háromszázezer dollár. Regina készített egy saját becslést, amely szerint ez az összeg nálunk, minimum százötvenezer dollár.
Értékeinkre vigyázni kellene, s nem tékozló módon szétszórni az ország határain kívül.