2024. március 28., csütörtök English version
Archívum  --  2005  --  8. szám - 2005 április 18.  --  Hangsúly
Hugyik István (BTK történelem kiegészítő I.).  Jugoszláviában, a Vajdaságban, Adán lakom. Itt végeztem Szegeden a JGYTFK-n, történelem és művelődésszervező szakon. Otthon elhelyezkedhetnék tanárként, de nem biztos, hogy ez vállalható. Édesanyám tanár, ezért tudom, hogy milyen otthon tanárnak lenni. Kipróbálnám, de egy egész életen át tartó hivatásként nem működne. Erős a családi kötődés, de a barátaim Szegedhez kötnek. Itt tanárként szinte lehetetlen elhelyezkedni. Ha végzek, akkor haza kell mennem, hiszen a katonai illetve a polgári szolgálatot még meg kell csinálnom.
 
Lampek Bernadett (BTK kommunikáció V.). Barátommal mindketten Tolna megyéből származunk. Ő végzett testnevelés szakos tanár, és Szekszárdon lenne lehetősége elhelyezkedni, én viszont a pr- és médiamenedzser szakirányú diplomámmal egész Tolna megyében nem kapnék munkát. Ami döntő lesz, hogy Szekszárdon már van egy lakásunk, és közelebb vagyunk a szüleinkhez. Van tanári diplomám, de egyszakosként maximum óraadónak vennének fel. Megpróbáljuk Szekszárdon, adunk neki másfél évet, és ha nem megy, akkor továbblépünk, és valószínűleg Budapestre költözünk.
 
Jankovics Zsanett (ÁJTK politológia Phd. I.) 2004-ben végeztem a BTK-n kommunikáció szakon, illetve elvégeztem az Európa-tanulmányok és a politológia speciális képzéseket is. Szegeden minden megtalálható, amire egy diáknak szüksége van, de ha a munkahelyi alternatívákat nézem, akkor ez túl kicsi terület. Egy kisvárosban, Celldömölkön lakom, de ott nem tudnék elhelyezkedni.
Az elmúlt években a TV2-nél, és Hír-TV-nél is megfordultam már, valamint dolgoztam a Miniszterelnöki Hivatal Sajtó- és Média Főosztályán, a Kormányszóvivő Irodában. Érdekel a politika és később politikai kommunikációs tanácsadással szeretnék foglalkozni. Erre csak Budapesten van lehetőségem.
 
Grecsó Krisztián  (író, főszerkesztő.) Szegednek, úgy látom, sajnos semmilyen értelmiségi megtartó ereje nincsen. Az egyetem ontja a tehetséges, képzett fiatalokat, akik öt év alatt megismerték, megszerették a várost, dolgoznának érte, de ez gyakorlatilag lehetetlen. Az előttünk járó generációknak is csak az egyetemen maradás volt az egyetlen esélye, nekünk már az sem. Kiváló elmék hevernek a városban parlagon, phd-sok dolgoznak benzinkutasként. Így aztán hiába jönnek létre barátságok, kötődések, egyéb „kapcsolati tőke", hiába dolgozik, építkezik egy fiatal az egyetem mellett, épít ki pompás mikroklímát magának, a diplomaosztóval úgy omlik össze az egész, mint egy kártyavár.
Szerettem volna Szegeden maradni, mert sok barátom él ott, akikkel, ha nem is olyan aktívan, de azóta is tartom a kapcsolatot, szívesen visszajárok. A kocsmákban, taxiban azt hallottam, hogy nem csak az értelmiségi szféra szintjén van válságban a város. Szívbemarkoló volt hallgatnom legutóbb, egy remek Grand Cafe-s este után a taxist. Ha egy ekkora szimbólum is válságban van mint a Pick, az már tényleg az utolsó rúgás.
Félreértés ne essék, humán értelmiségiként másutt sem jobb a helyzet, egy magyar szakkal elhelyezkedni lehetetlen. Szemérmetlenül szerencsésnek tartom magam, hogy a Bárka szerkesztőjeként azzal foglalkozhatom, amit szeretek csinálni, és hogy van értelme a munkámnak. 
 
Bezár