Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Hogyan kötik magukhoz az önkormányzatok a felsőoktatásban tanuló diákjaikat? Milyen eszközökkel igyekeznek otthon tartani a diplomás fiatalokat? Ezeket a kérdéseket szegeztük néhány dél-alföldi város (Baja, Békéscsaba, Mórahalom, Soltvadkert, Szolnok) önkormányzatának, melyek fiatalsága nagy számban érkezik Szegedre tanulni. Körkérdésünk közben azonban egyre világosabbá vált, hogy a „Miért nem segítik az önkormányzatok a diplomás fiatalok helyben maradását?" kérdésfeltevés sokkal inkább helyénvaló lenne ebben az ügyben… 
Mind a munkáltatók, mind a leendő munkavállalók számára előnyös lenne, ha az önkormányzatok adatbázisokat készítenének arra vonatkozólag, hogy milyen diplomás munkaerőre lesz szükség a településen a közeljövőben, illetőleg, hogy a helyi fiatalok milyen felsőfokú képzésekben vesznek részt, azaz: milyen jellegű munkaerő megjelenése várható a piacon. Nos, az általunk megkérdezett önkormányzatok nemhogy nem rendelkeznek ilyen adatbázissal, de nem is merült fel bennük ennek szükségessége.
A különböző településeken ilyen-olyan támogatásokat biztosítanak a felsőoktatásban tanuló ifjúság számára. Mindenhol van valami, csak közös nevezőt lehetetlenség találni a támogatási rendszerekben. Az önkormányzatok elsősorban szociális jellegű támogatásokat nyújtanak, a legtöbb, általunk megkérdezett város bekapcsolódott a Bursa Hungarica ösztöndíjrendszerébe, s ezen keresztül nyújt havi néhány ezer forintot a leginkább rászoruló hallgatóknak.
Békéscsabán tavaly óta működtetik a tehetséges egyetemisták támogatására a „Békéscsabai Tehetségekért Pályázatot", amivel a felsőoktatásban tanuló diákok külföldi szemeszterekben való részvételét segítik. Ennek éves kerete 2-3 millió forint, egy személy maximálisan 150 ezer forintot kaphat. Ezzel szeretnék a városhoz kapcsolni a diákokat – mondta el lapunknak Túriné Kovács Márta, a békéscsabai Polgármesteri Hivatal Oktatási Csoportjának vezetője. Baján külön támogatási rendszer létezik a kiemelkedő tanulmányi eredményű hallgatók számára – tudtuk meg Kling Józseftől, a Polgármesteri Hivatal Intézményirányító Osztályának vezetőjétől. Az önkormányzat által létrehozott „Baja Jövőjéért Közalapítvány” a 4,5 fölötti átlagú hallgatókat támogatja: tíz-húsz fiatal kap félévenként 40-50 ezer forintot. A „Bajáért Közalapítvány” pedig egy-egy alkalommal támogat külföldi tanulmányutakon, kutatási programokban részt vevő fiatalokat: évente egy-két főt, ők viszont akár 50-300 ezer forintot is kaphatnak. A pozitív példaként említhető Mórahalom figyelemmel kíséri, ki hol tanul, illetve adott esetben ezek a képzettségek mennyiben kapcsolódhatnak az önkormányzat és intézményei tevékenységéhez. Az utóbbi időben például komoly igény merült fel a védőnő, illetve gyógytornász végzettségű fiatalokra a város fürdőjének építése kapcsán. Akiről tudták, hogy mórahalmi és ilyen területen tanul, azt már a harmadik tanulmányi év végén felkeresték, és felajánlották neki a városban való elhelyezkedést. Az önkormányzat lakásrendelete értelmében a helyi fiatal értelmiségieknek szolgálati lakást is biztosítanak – tájékoztatta lapunkat a Polgármesteri Hivatal képviselője. Soltvadkert és Szolnok esetében viszont csupán szociális jellegű támogatás (Bursa Hungarica) létezik. A jó tanulók vagy a külföldi szemeszterre indulók külön ösztöndíjra nem számíthatnak. Szolnok azzal segíti a fiatal pályakezdők letelepedését, hogy hatszázezer forintig terjedő, vissza nem térítendő támogatást nyújt a fiatal házasoknak az első lakás megvásárlásakor – mondta el lapunknak Radócz Zoltán alpolgármester.
Ennyi, és nem több. Az általunk megkérdezett önkormányzatok egyéb módon nem segítik a helyi diplomás fiatalok álláshoz jutását, letelepedését. Az állam az önkormányzatokra mutogat: „Tartsd helyben a fiatal értelmiséget!” Az önkormányzatok pedig az államra mutogatnak, mint ahogy azt Barna György bajai alpolgármester is tette, aki kifejtette: az önkormányzat kötelessége a város és az intézmények működtetése. Nem feladatuk a helyi fiatal diplomások munkához juttatása, s nincsenek is erre eszközeik. A végzettek elhelyezése szerinte kizárólag az állam feladata és felelőssége.
Itt tartunk tehát Magyarországon, 2005 tavaszán. Azt hiszem, sokaknak eszébe ötlik annak a bizonyos két széknek és a padlónak az esete…