Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Egyik ismerősömmel a napokban beszélgettünk az ő vallásosságáról. Ő hozta szóba, nekem eszembe sem jutott volna – egyrészt nem szokás erről beszélgetni, másrészt kényes téma, nem tudhatja az ember, mit kérdezhet meg, és mit nem. Erdélyi faluból származik, a kisközösség házitörvényei értelmében gyakorló katolikusnak nevelték, tehát templomba járt, ministrált, komolyan vette az életet. Aztán elkerült otthonról, középiskolában kislánynak csúfolták a ministránsruha miatt, más szabályoknak kellett megfelelni, megváltoztak az értékek is. Már igencsak felnőtt volt, amikor ténfergésében egy templom akadt az útjába. Már nem volt kihez fordulnia, miben hinnie, vagy hova mennie, mert akkorra úgy érezte, mindenki megcsalta, semmi sem értékes, sehol nem más. Kánikula volt rajta kívül, belül üresség, úgy gondolta, ez a templom tökéletesen passzol a belső semmijéhez. Bement, és nem tudta, mit csináljon. Ismerte még az imákat, a testtartásokat, és a kívánatos gondolatokat, de nem tudott velük mihez kezdeni. „Itt vagyok. Most mit fogsz velem tenni, te Isten? Megszegtem az összes törvényedet, bizonyos értelemben embert is öltem. Mihez kezdesz velem?!” És semmi nem történt. Valamennyi idő múlva megnyugodva kisétált. És folytatta az életét, szinte ugyanúgy, mint előtte. Azóta sem jár templomba, de azt mondja, kommunikál az Istennel. Magában.
Nem ő az egyetlen olyan ismerősöm, aki a maga módján hisz, és nem tart egyik egyházzal sem, de rendszeresen kapcsolatba próbál lépni valami természet fölöttivel, magában. A rendszerváltás óta annyi lehetőségünk nyílt olyan sok arcú és természetű istenségnek a törvényeit megismerni, és követni, amilyen sokféle áru lepte el a boltok polcait. Vallásszabadság van, és akkora a választék hitekben, hogy nem tudjuk hova kapjunk. Van, aki, mint valami termékmintát a boltban, kipróbálja ezt is, azt is, elolvassa a főbb használati utasításokat, és gyors sikert remél. Mások visszatérnek a régihez, amihez a családjának, a környezetének köze volt vagy van, és vannak olyanok, akik belefáradnak a keresésbe, és maguk próbálják megoldani ezt a kérdést. Az intézmények pedig nem tudják, mit tegyenek. Mit jelent a vallásszabadság? Az biztos, hogy senkire semmilyen vallást nem lehet ráerőltetni. Az is biztos, hogy tiltani sem lehet. Így a legtöbben a semlegességet választják. A Szegedi Tudományegyetem a történelmi egyházak tekintetében a „nyitott pozitív semlegesség” álláspontjára helyezkedett, más tanokkal szemben pedig a „tartózkodást” tartja szem előtt. Hogy egyik és másik kifejezés pontosan mit jelent, azt homály fedi. A gyakorlat azt mutatja, hogy egyes karokkal egyeztetve (különösképpen az ÁOK-val) a katolikus, a református, az evangélikus és a zsidó egyházak képviselői az évnyitókon bemutatkozhatnak, ismertethetik elérhetőségüket az elsősökkel, a tanév során pedig kulturális vagy vallási programjaikat hirdethetik az egyetemen. Ezek mellett a katolikus és a református egyház részéről egyetemi lelkész áll a fiatalok rendelkezésére, akik megpróbálnak közösséget kovácsolni az érdeklődő fiatalokból.

 

A társadalom és a vallás kapcsolata a mai Magyarországon még kényes témának számít. Fotó: Segesvári Csaba

 

Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök elmondása szerint ugyan a jubileumi évben az egyetem rektorával és a polgármesterrel kötöttek egy olyan együttműködési szerződést, amelyben többek között arról biztosították a felek egymást, hogy megfelelő humán és anyagi erőkkel támogatják a másikat. Szóban több dologról is megegyeztek, írásban csak az együttműködés szerepelt. Azóta a közös rendezvényekre az intézmények meghívják a többieket, de ezen kívül távolról sem olyan eleven a megállapodás, mint amilyennek születésekor tűnt. A vallás és az egyetemisták kapcsolatát tekintve a püspök elmondta, hogy mivel az egyetemi tanszékek vezetőinek legnagyobb része olyan időben tanult és végzett, amikor nem folyt számottevő vallásos nevelés az országban, érthető, hogy nem szívügyük a vallásos nevelés kérdése. Sutka István, utolsó éves teológushallgató szerint ezeknek az éveknek a következménye az is, hogy amikor az emberek meghallják, hogy kispap, akkor a legtöbben megilletődnek, megpróbálnak szépen viselkedni – nem tudják természetesen kezelni a helyzetet. A papokat sokan, és leginkább azok, akik nincsenek velük kapcsolatban, nem merik ugyanolyan emberként kezelni, mint bárki mást, saját esendőségüket bűnnek tartva nem mernek őszinték lenni. Ez hát a modern ember állandó megfelelési kényszere.
Mind Juhász András református, mind Pálfai Zoltán katolikus egyetemi lelkész nagyon fontosnak tartja azt az idén második éve tanrendben lévő bibliaismereti általánosan művelő órát, amire több mint száz hallgató jár. Természetesen mindketten tudják, hogy sokan a könnyen szerzett jegy reményében veszik fel az órát, de még így is jelentős azokak a száma, akik azért járnak, mert érdeklődőek. Az órát egyik héten a református, másikon a katolikus lelkész tartja, ami hűen tükrözi a kettejük közötti jó viszonyt, és a környezetet is, ami lehetővé teszi a két egyház ilyetén együttműködését.
A zsidó egyház, minthogy nem térítő intézmény, hasonlóan semlegesen áll az egyetemhez,  mint az hozzájuk – az évnyitókon, különösen az orvosi karén a rabbi bemutatkozik a fiataloknak, és meghívja a fiatalokat a rendezvényeikre, azonban a továbbiakban az egyetemistákra bízza, keresik-e, tájékoztatta lapunkat Lednitzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke.
A történelmi egyházak képviselői mindannyian úgy tapasztalják, egyre kíváncsibbak az egyetemisták, de kevesen veszik a bátorságot ahhoz, hogy személyesen megkeressék a lelkészeket vagy a rabbit. Hangsúlyozták, hogy egyik legfontosabb feladatuk a jövő hívő értelmiségének kinevelése. Pálfai Zoltán szerint az egyház és az egyetem más eszközökkel, de ugyanazért a célért, a fiatalok erkölcsös és kiegyensúlyozott életre neveléséért küzd. A második világháborút követően a vallásos nevelés hiányosságainak eredményeként a mostani egyetemista generáció az, amelynek nagy része gyökértelenül keresi a kapaszkodót a vallásban, s bár nagyon divatosak a keleti, illetve a New Age vonal gondolatai, mégis a történelmi egyházak megismerése jelent biztos pontot a zűrzavarban. Talán épp a vallásos nevelés hiánya miatt jelentkezik egy réteg, akik nyitottak, figyelmesek és érdeklődőek mind a vallás, mind annak a kultúrája iránt. A hit jövője az ő kezükben van, azokéban, akik saját meggyőződésükből, maguk választják követendő életformának a vallást, és nevelik majd ennek megfelelően gyerekeiket.