Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Kissné Novák Évával, az SZTE BTK Társadalomelméleti Intézet Filozófia Tanszékének oktatójával beszélgettünk a gyermekvállalásról és a posztmodern értékekről.
– Miért érezzük az egyetemista létet szinte ellentétesnek az anyasággal?
– Tipikusan az egyetemista lét maga olyan szituáció, ami nem nagyon kedvez a gyerekvállalásnak – jár valahol egy középiskolába egy gyerek, ott kialakulnak baráti kapcsolatai, netán szerelmek is, majd eljön egy másik városba egyetemre. Ritka az a fiatal kapcsolat, ami kiállja ennek a távolságnak a próbáját. Itt új emberekkel ismerkedik meg, új barátokat szerez, új szerelmek következhetnek. Mire valami komoly kapcsolat kialakulhatna, véget ér az egyetem, és megint egy másik városba megy dolgozni a fiatal, megint új közeg, új közösség. Én azt látom, mintha problematikusabb lenne a párkapcsolatok kialakítása, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt volt. Több egyedül lézengő fiatalt látok, mint ahány párt, ami pedig a dolgok természetes rendje volna.
– Mi lehet ennek az oka?
– Ebben is nagy szerepet játszik az a posztmodern értékrend, ami az individualitásunk fel-, talán túl is értékelte, de vélhetőleg a nagyon is teljesítmény-centrikus világunk is sokat ront a helyzeten. Mindenért meg kell küzdeni, olykor a másik ellen – ösztöndíjra pályázunk, PhD-re, állásra, lakásra…
– Mennyire félnek a mai fiatalok nők az anyaságtól?
– Anyának lenni felelősség, ami nem félévre szól, hanem minimálisan húsz évre. Én azt gondolom, hogy ebben a kérdésben a fiataloknak valóban szükségük lenne felkészítésre és segítségre. Az anyaság olyan program, amire tudatosan készülni kell, és ha ezt a családi mintákból nem kapja meg az ember, akor a társadalomnak kellene lépni. Nincs erre egyetlen üdvözítő megoldás sem, én csak fakultatív, kis csoportos beszélgetéseket tudnék elképzelni. A gyermekvállalással a nőben olyan belső felkészülés is elkezdődik, amiben a mai frusztrációkkal teli világban nem árt, ha minél több támaszt és segítséget tudunk nyújtani.