Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Egyre több az öreg, egyre kevesebb a gyerek. Ez alól a jóléti társadalmakat fenyegető már-már közhelyszámba menő tendencia alól Magyarország sem bújhat ki. Bár az okokat több könyvtárnyi irodalom firtatja, a mai napig nem sikerült egyértelműen megokolni, mi tartja vissza a fiatalokat a családalapítástól.
Az előzetes becslésekkel ellentétben 2004. nem a születésszám további zuhanása, hanem a párkapcsolatok területén ért el negatív rekordot. Ezt megelőzően ugyanis nem volt rá példa, hogy a 20 és 24 év közötti anyáknál több utódot hozzanak világra nemcsak a húszas éveik második felében járók, hanem a 30–34 évesek is. A felmérés legmeglepőbb eredménye szerint először fordul elő Magyarországon, hogy a felnőtt lakosságnak kevesebb mint a fele él házasságban. A hazai szinglilét azonban többnyire igen távol áll a Szex és New York bársonyosan izgalmas kalandozásaitól, nem életforma, hanem elsősorban az anyagi körülmények miatti kényszer. Tovább bonyolítja a képletet, hogy manapság a házasságban élők is könynyebben landolnak a válóperes ügyvéd irodájában, mint néhány évvel ezelőtt.
A KSH munkatársai 1991-ben felmérték 3800, az évben házasságot kötött fiatalasszony körülményeit, megkérdezték terveiket. Tíz év múlva újra felkeresték, és arról kérdezték őket, mi vált valóra az álmokból, mit kellett feladniuk elképzeléseikből. A vizsgálatot összegző tanulmány utolsó mohikánokként jellemzi ezt a házassági évjáratot. Ez az utolsó nemzedék, amelyik még követte a szülői példát, mind az együttélés formája, mind a gyerekvállalás terén. Tíz évvel ezelőtt a 20-24 év közötti nők több mint fele volt férjnél, 2001-ben alig ötödük. Az 1991-ben házasodott asszonyok tíz év alatt átlag 1,95 gyereknek adtak életet, míg ugyanezen idő alatt a teljes termékenységi mutató - ami azt jelzi, hogy egy nőnek átlag hány gyereke születik élete során - 1,3-re csökkent.
A gyermekáldást elutasítók többnyire nem egy adott pillanatban döntöttek a gyermektelen lét mellett: inkább sokáig álltak ellen a vágynak, hogy legyen. Húsz alatt a legtöbben még akarnak gyereket, többnyire a húszas éveik elején merülnek fel az első kételyek, bár manapság ilyenkor még nem is aktuális a kérdés. Sokan gyerek nélkül is túlterheltnek érzik magukat, el sem tudják képzelni, hogy ez a felelősségvállalás is beleférjen az életükbe. Másoknak már a párkapcsolat is nyűg: az együttélés részleteivel való bíbelődés elvonná figyelmüket a karrierüktől.
Ez a szemlélet a házasságok tartósságának területén is egyre inkább érezteti a hatását. Az 1991-ben házasságot kötött párok alig valamivel több mint háromnegyede él ma is együtt. Ez a korábbi korosztályokhoz viszonyítva is magasabb válási arány. A kapcsolat szilárdságában a legmeghatározóbbnak a családi fogadtatás, a férj szüleinek családi állapota és az együtt járás időtartama tűnik. A legmagasabb arányban - 30 százalék - azok a fiatalasszonyok váltak el, akiknek édesanyja közömbösen fogadta, vagy éppen ellenezte a házasságot. Az átlagosnál gyakrabban bomlottak fel azok a házasságok, amelyekben a férj elvált szülők gyereke volt.
A kutatók szerint az együtt járás alapozza meg legbiztosabban a házasságot. Ott, ahol az udvarlás meghaladta a három évet, a pároknak több mint nyolctizede ünnepelte együtt az esküvő 10. évfordulóját.
A kérdőíveken 12 lehetséges válóokot soroltak fel a kutatók, és ezekből hármat kellett megjelölniük az alanyoknak. A legtöbben az érzelmi elhidegülésre hivatkoztak. A második ok volt az alkohol. Érdekes, hogy a 80-as években még ez volt a vezető válóok. A korábbi felméréshez viszonyítva négyszer annyian jelölték meg a család elhanyagolását. Egyre fontosabbá válik tehát a család érzelmi funkciója, és ha ezt nem tudja betölteni, akkor az egyik fél - általában a nő, mert a válások 70 százalékánál ők a kezdeményezők - kilép a kiürült kapcsolatból. A válások indokai viszont nemcsak a lakóhely, hanem a végzettség szerint is nagyon különböznek. Az alkohol például azokban a családokban, ahol a feleségnek csak általános iskolai végzettsége van, a válások több mint harmadában játszott szerepet, míg a diplomás nők esetén kevesebb mint 8 százalékában, a durva bánásmód aránya 22, illetve 9 százalék. Az elhidegülés mintha kevésbé fenyegetné a kapcsolatokat a kisebb községekben, mint a nagyvárosban, és ugyanez mondható el a hűtlenségről is. Az alkohol szerepe a házasságok tönkremenetelében viszont sokkal nagyobb a falvakban, mint Budapesten.
Tudom, hogy ez igen sovány vigasz, de – ellentétben például az öngyilkosságok arányával- a fenti tendenciákkal nem vagyunk egyedül a világban. Általában ez jellemző a nyugati társadalmakra, és az okokat csak találgatni lehet. Magyarországon a 70-es években a fiatalok belerohantak a házasságba, a lányok kilenctizede 30 éves korára már férjhez ment. És a házasságkötést nyomban követte a gyerek megszületése. Ezek a gyerekek azok a mai fiatal felnőttek, akik nem mennek fejjel a falnak, de mintha tartanának az önállóságtól, vagy csak egyszerűen a kényelmüket féltik – állítják a kutatók.