Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Hagyd csak, a vendégem voltál – szólt rám az egyik cimborám, amikor egy pesti presszóban a pénztárcám után kotorásztam – hivatalos úton vagyok, majd a cég fizeti – fűzte hozzá a magyarázatot. Én sem húzódoztam, hiszen megengedheti magának, azon szerencsések közé tartozik, akiknek a cég szinte mindent fizet: az autóhasználatot ugyanúgy, mint a telefonálás, vagy az üzleti ebéd költségét, valamint vidéki, illetve külföldi utazásaik alkalmával természetesen a szállodai díjat is. A munkáltatók egyfelől azért állják ezeket a költségeket, mert országonként eltérő mértékű adókedvezményt vagy teljes adómentességet kapnak, másfelől pedig azért, mert a rendezvények alkalmazottaik szaktudását frissítik, gyarapítják. Azok a vállalatok, amelyek rendszeresen, több munkatársukat utaztatják bel- és külföldön, éves szerződéseket kötnek a szállást és a rendezvényhelyszínt biztosító hotelekkel, mert nagy tételben mégiscsak olcsóbb minden. Jól jár a megállapodással a cég és a szálloda is, előbbi egy ügyes szerződéssel komoly összegeket takaríthat meg, utóbbi meg nyugodtan betervezheti a fix bevételt. A szakmai berkekben csak corporate, vagyis céges útként emlegetett jutalomutazások, tanácskozások, vásárlátogatások, konferenciák a magyarországi szállodák többsége számára a nehéz időszakokban a túlélést jelentik. Nem csoda hát, ha a szerződésekért éles verseny zajlik a szolgáltatók között.

 

A mi kongresszusi központunk: a 2005-ös év viszonylag laza lesz. Fotók: Segesvári Csaba.

 

A vállalati jutalomutazáson részt vevő, vagy konferenciára, tárgyalásra érkező vendégben az a közös, hogy sokat költ, és nem alkudozik, írja az egyik turisztikai oldal fórumán egy vendéglátással foglalkozó szakember. A rendezvények vendégei a világban átlagosan háromszor-négyszer annyit költenek, mint más turisták, de Magyarországon, ahol a szabadidős turisták költése is alacsony, mintegy 100 euró, annak akár a hatszorosát-nyolcszorosát is itt hagyják. A nemzetközi felmérések (az ICCA adatai) szerint 2003-ban 549 dollárra jött ki egy személy részvételi díja rendezvényenként. A legnagyobb falatot a konferenciák jelentik, ezekből évente körülbelül háromezret rendeznek szerte a világban. A konferenciaturizmus regisztrációs díjából tavaly 1 milliárd 289 millió dollár származott. A gyengélkedő hazai turisztikai iparnak tehát különösen érdeke, hogy minél több rendezvényt tartsanak Magyarországon. Szerencsére némi árelőnyt élvezünk sok más országgal szemben: ugyanannyi pénzért nálunk több turisztikai szolgáltatást lehet megvásárolni.
A néhány napos szakmai utak azonban más haszonnal is járnak. A turisztikai szakmában ismert tény, hogy akik valamilyen rendezvényen részt vettek bármely országban, azok gyakran visszatérnek a helyszínre, nemritkán családostul. Mivel a konferenciákra rendszerint vezető beosztású embereket, döntéshozókat delegálnak, a rendezvényturizmus a fogadó ország gazdaságát is élénkíti. Ellentétben a szabadidős turizmussal, a konferenciák helyéről, idejéről évekkel a rendezvények előtt döntenek, ezért a turizmusnak ez az ága kiszámíthatóbb és tervezhetőbb. Kedvező körülmény az is, hogy a rendezvényeket általában nem a nyári főszezonban, hanem főleg tavasszal és ősszel tartják.
Magyarországon a konferenciák jelentős részét, majd 80 százalékát Budapesten rendezik, mondta el lapunknak Farkas András a C&T Utazási Iroda ügyvezető igazgatója. A főváros évekig versengett legnagyobb riválisával, Prágával, de sajnos mára a száztornyú város szinte mindenben rávert a magyar fővárosra. Prága, egy jól karbantartott, a turizmusra profi módon berendezkedett látványosság, Budapest viszont a turizmus területén elmaradottabb, kevésbé vonzó célpont, indokolta a lemaradásunkat Farkas András. De van remény, Budapest most tervezi egy olyan konferenciaközpont megnyitását, amellyel Prága elé kerülhet. Közép-Európában más riválisunk nincs is, még Bécs sem léphet a nyomunkba, hiszen az osztrák fővárosnak esélye sincs a magyar vagy a cseh árakkal vívott versenyben.
A vidéki városoknak a rendezvények maradék 20 százalékán kell megosztozniuk. A konferenciaturizmus résztvevői rendszerint nem, vagy csak egy fél napra látogatnak vidékre, majd visszautaznak Budapestre, a nagyobb vidéki városok célja tehát az, hogy egy-két napra, a konferencia egész idejére a környékükön tartsák a jól fizető vendégeket. A konferenciaturizmus területén a vidéki városok közül Debrecen, Szeged, Pécs, Szombathely, és Eger lépett jelentőset az elmúlt években. Szeged tehát nem panaszkodhat, mert Debrecen után nekünk van a legnagyobb kongresszusi kapacitásunk, annak ellenére, hogy a TIK befogadóképessége végül kisebb lett, mint azt a város tervezte. A két kelet-magyarországi egyetemi központon kívül egy vidéki város sem képes 2-3000 fős konferenciák lebonyolítására.
A növekvő kapacitás pedig létkérdés, hiszen a konferenciák száma évről-évre növekszik. Olyan gyorsan fejlődnek a tudományágak, hogy a szakemberek csak a gyakori szakmai találkozókon tudják frissíteni a tudásukat. Hiába az informatika rohamos fejlődése, még nincs, és valószínűleg soha nem is lesz az a magas fokú kommunikációs technika, amely véget vetne a nemzetközi kongresszusok, a vállalati továbbképzések, a szakmai kiállítások és hasonló, sok száz vagy sok ezer résztvevőt megmozgató események divatjának.