Szegedi Tudományegyetem

Archívum

2005

14. szám - 2005 szeptember 26.

Irodalom

Retkes Máté

(cím nélkül)

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Elzsibbadtam, előttem valami
                                          száz út,
A szél átrepült a völgyön
   és fútt,

Mint egy rossz bolond,
Ki nem érti a világot.

A vers írja magát, én csak
Kéz vagyok, szem és tapasztalat.
Bolond vagyok és önnön orvosom, de
Csak egy isten gyógyíthatna meg, vagy egy műalkotás.
Meggyulladok és égek néha,
Gyorsan, fulladón, mint egy rakéta,
Mit megtaláltak már a „Vörös Ördögök"
És rágyújtották a kilövőállást.
Próbálom a szonettet és patrisztikát
Is tanultam;
Beszéltem írókkal és költőkkel, ötletet és virslit
Loptam;
Mégis: leestem a fáról és nehéz
Embernek maradnom most, hogy fekszem

Kiterítetten:
Kiterítettem magam, kezem fejembe ért,
Egy lány felforralta bennem a vért,
Aztán
A szívem megállt,-
Embólia, vagy mifene.

Olvastam még képregényeket,
Szívtam tüdőmbe bort, színt, képeket,
És megettem sok hangot és celluloid
Szalagokat, és desszertnek még
Ételt is.

Akkor zsibbadtam el –főleg a bal karom
(Sokat ültem, ezért a farom szintén
Érzéketlen lett),
s hol jobbról, hol balról fáj
A hátam;

Mondom: a szonettet próbáltam,
Olvastam könyveket és láttam
Olyan szempillantásokat, amiket
Csak bizonyos lányok s asszonyok tudnak.