Ez most majd hülyén fog hangzani, de így volt tényleg; a Magyar Írószövetség Bajza utcai épületétől tartottam a kisföldalatti felé, és ahogy az Andrássy úthoz értem meggondoltam magam, átvágtam rajt' s szándékaimnak megfelelően a számomra legelképesztőbb irányban sétáltam tovább… Végül rám sötétedett. Megint az elmulasztott gyerekkor, túlzóan segítőkész mozdulatok, egy öreg- asszony szatyrait segítettem haza… Mikor aztán megszabadultam e „terhes |
előzékenységtől", mely megkönnyebbülést
nem hozott, fölnézve azt gondoltam, „Van vagy úgy öt kiló csillag ma este fönn az égen…, az egész elférne néhány ásványvizes palackban…, azokat milyen lett volna cígölni…!" Majd el- nevettem magamat –, ugyan, hová vinnéd? Vinnéd vissza, az égbe...? Vagy, szólalt meg bennem az élni akarás –, a boltba...? Nem váltanák vissza (tiszta csillagfény mind)! Esetleg, elhamarkodottan azt mondanák, „Csak csere van!" Akkor, még egyszer ugyanazt, kérnéd-e? |