Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Péntek este volt. A következő hét keddjére két házidolgozatot kellett leadnom. Ekkor még hozzájuk sem fogtam. Ezekre szántam a hétvégét, de még csak péntek volt. Egy normális egyetemista ilyenkor elmegy kitombolni magát, hogy utána egész hétvégén hasogató fejjel zombizzon majd a tévé vagy a számítógép előtt, mert olvasni, tanulni fáradt. Nem tudom milyen késztetésből mentem el ezen a péntek estén a Móra Ferenc Múzeum Dísztermébe, ahelyett hogy a mozit, egy bulit vagy egy koncertet választottam volna. Azaz hogy tudom, csak először nem értettem. Janikovszky Éva-est volt. A 2003-ban elhunyt írónőről beszélgetett D. Major Klára, a Magyar Nagylexikon szerkesztője és barátnő, Simonovics Edit, gimnáziumi iskolatárs és barátnő, valamint Janikovszky János, a Móra Kiadó Rt. tulajdonosa, az írónő fia. Az est háziasszonya Madarász Klára főiskolai docens volt. Most már az is tudja az okot, aki eddig eljutott e cikkben, de a miért még hiányzik.
Janikovszky Éva (főként) gyerekkönyveket írt, méghozzá igen magas színvonalon – sokak szerint persze egy gyermekeknek szóló könyv nem lehet igényes irodalmi alkotás. Tegyük fel, hogy sokan gondolják így, de hogy hatvan éves kor alatt mindenki így vélekedne Szegeden, azt kétlem. Az est résztvevőinek korösszetétele mégis ezt az állítást támasztotta alá.  Ez ki van zárva – gondoltam –, hiszen rengetegen – több generáció – nőtt fel Janikovszky Éva könyvein, akkor mégis hogy lehet az, hogy (szinte) senki sem volt itt közülük. És rá kellett döbbennem, hogy azért, mert minden bizonnyal jobb programjuk volt péntek estére, mint az írónő fiatalkoráról, emberi kapcsolatairól, Szegeden játszódó könyveiről megkapó, érzelmes történeteket hallgatni. Jobb dolguk is volt, mint bepillantást nyerni a több mint fél évszázaddal ezelőtti Szeged mindennapjaiba. Jobb dolguk is volt annál, hogy megismerjenek egy embert, aki gyermekek millióit varázsolta el a múltban és fogja elvarázsolni a jövőben. Jobb dolguk is volt annál, hogy megtudják, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie egy írónak a rendszerváltás előtt. Jobb dolguk is volt annál, hogy Janikovszky Éváról olyanoktól halljanak, akik mellette voltak, megélték és megértették a vele történteket.
Nekem nem volt.