2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2005  --  5. szám - 2005 március 21.  --  Lapjárás

Csehov? Sirály.
Középiskolai tanulmányaink eredményeként legtöbbünknek ez az elsődleges asszociációja, később talán beugrik még Ványa bácsi és a Három nővér, ahonnan egyenes út vezet az Önök kértéhez, amiben előbb-utóbb biztosan jön Antal Imrével és a besavanyodott öreglányokkal a darab karikatúrája. Ebből levonjuk a következtetést, hogy Csehov bizonyára az orosz irodalom szenvedő ágazatának egyik kiemelkedő szerzője, és majd negyven év múlva talán mi is eljutunk abba a lelkiállapotba, hogy levegyük a polcról valamelyik alkotását. Addig meg jól mutat ott.
A Pinceszínház ezzel mit sem törődve tűzött műsorára három Csehov egyfelvonásost: a Medvét, A dohányzás ártalmasságáról és a Leánykérés darabokat. Ezek a XIX. század végi Oroszországra jellemző kicsinyességet, talpnyalást és szolgalelkűséget kitűnő jellem- és helyzetkomikummal bemutató drámák távolról sem illeszkednek a rossz magyartanárok segítségével lelkesen belénk vert unalom-képbe. Mint minden igazán jó vígjáték, ez a három darab is úgy nevetteti a nézőt, hogy közben elgondolkoztatja, nem sírni kellene-e inkább. A több mint száz éve született darabok mit sem vesztettek aktualitásukból, ahogy azt mondani szokás – a butaság, a pénz és a körülötte kialakuló irigység, a magány és a szeretetéhség a technika fejlődésével szemben állandónak tűnik.
A Medve Szmirnovját alakító Posta Lajos a közönség középkorú hölgyeinek szívét a darab első öt percében elnyerte, ezek után evidens volt, hogy Popova (Czirják Csilla), az állhatatos özvegy is beadja a derekát. Ehhez hozzájárult Galkó Bence mindenre azért mégsem készen álló lakája, akit emberi tökéletlensége és esetlensége varázsolt annyira szeretetreméltóvá, hogy nem is értem, miért nem belé lettek szerelmesek a mögöttünk ülő hölgyek. Miután Popova és Szmirnov egymásra találtak, jött Nyuhin (Balog József), és próbált volna bennünket meggyőzni a dohányzás ártalmasságáról, aminek eredményeként sikeresen lebeszélt minket a házasságról, a családalapításról és az élet egyéb szépségeiről. A két oldalról, alulról megvilágított színész  rendkívül jól játszotta a szerencsétlen elnyomott és kihasznált férjet, és semmibe vett családapát. A Leánykérésben ismét Balog Józsefet láthattuk Csubukov, az apa szerepében, Czirják Csillát, mint Natalját, a süldő leányzót és Posta Lajost, mint Lomov, a kérő. Az este során talán ez volt a legérdekesebb, amit más színházi előadásoktól nem szoktunk meg, hogy két órán belül láthattunk a színészeket különböző szerepekben. Helyt állni. Ahogy tíz perccel a Leánykérés előtt hiteles volt Balog szerencsétlenkedése, úgy az öregedő intrikáló falusi uracska irányában sem voltak fenntartásaink. Hasonlóan Czirják Csilla kezdeti állhatatos özvegyét éppen úgy elhitte a közönség, mint a vihogó, makacs kisasszony butaságait. Posta Lajos talán könnyebb helyzetben volt ebben a tekintetben, hiszen mindkét szerepében közel hasonló korú és karakterű alakokat alakított - sikeresen. Elvégre mindkét darab végére övé lett a nő!
Bezár