2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2005  --  5. szám - 2005 március 21.  --  Lapjárás
A vidámság és a szomorúság intenzitása
Ef Zámbó és Andrassew Wanda kiállítása nyílt a Démász Klauzál téri székházában március 18-án. A D-Galériának elnevezett belső udvarban április 3-ig megtekinthető kiállítás ebben az évben az első, amit a tervek szerint még három másik képzőművész bemutatkozása követ majd. Ezekkel a kiállításokkal a DÉMÁSZ Rt. célja, hogy a százhuszadik évét is betöltött épület történetéhez, szerepéhez hűek maradjanak, hiszen a volt Európa Szálló egykoron írók, zenészek és más művészek inspirációját és alkotóhelyét adta. A kiállításokkal az épületet újra nyitottá akarják tenni a művészetek és a város lakói számára, ezzel is szolgálván Szeged érdekeit és értékeit.
Az 1950-ben Salgótarjánban született ef Zámbó István gyerekkora óta foglalkozik képzőművészettel, azóta autodidakta tanulás ésfolyamatos kísérletezés jellemzi művészetét. A szentendrei Vajda Lajos Stúdió egyik alapítója, 1983-ig a Fiatal Képzőművészek Stúdió, 1976 óta a Művészeti Alap és Képzőművész Szövetség tagja. Munkássága nemcsak a műfajokat tekintve, hanem technikailag is rendkívül összetett: fest vászonra és farostlemezre olajjal, rajzol tussal, szereti az akvarelleket, a szitanyomatokat, öntött bronzból és poliészterből kicsi és monumentális plasztikákat, az assemblage-ok a tradicionális műformákhoz kapcsolódnak, míg a performance-ok, az akciók és a videók már a neoavangárde kifejezésformái. Művészetét meghatározza a szürrealizmus, ami a XX. század magyar művészetében kiemelten jelentős szentendrei hagyományok egyik fontos ágához kapcsolódó látásmód. A látomásosság és a kollázs sajátos szintéziseként szerveződő, nemegyszer meghökkentő hatású, máskor fájdalmasan ironikus korképet rajzoló képi-tárgyi világában hangsúlyosan vannak jelen az erotikus szólamok. A képek körül nincs kép-környezet, csak mozaikszerű motívumok vannak egymás mellett, a festőt nem túlságosan érdekli a perspektíva, képein minden mintha egyszerre és ugyanolyan intenzitással lenne vidám és szomorú.
Az 1973-ban Budapesten született Andressew Wanda szintén autodidakta és kísérletező művész, képeinek főszereplője leggyakrabban a nyúl. Többek között ezzel az abszurditással helyezi a miénken kívüli dimenzióba műveit, amelyek szokatlan perspektívái jelentéktelennek tűnő szituációknak adnak jelentést, a szokásosnál többet vagy másabbat.
Bezár