Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Egy kedves idős úr osztotta meg velünk emlékeit, aki a forradalom idején katonaként szolgált a magyar hadseregben. Gépkocsivezetőképző-iskolában oktatott kiskatonákat és különböző teherautók volánja mögött teljesített szolgálatot.
– Huszonharmadikán este a Kossuth Lajos sugárúti rendőrség előtt kellett felsorakoznunk lánctalpas, Csepel típusú teherautókkal. Egy elhárító, úgynevezett „D” tiszt végezte az eligazítást. Tisztán emlékszem a szavaira: „A tömeget szét kell oszlatni! A kocsiparancsnok utasításait végrehajtani! Ha azt mondja, teljes gázzal bele a tömegbe, akkor teljes gázzal bele!” A kocsiparancsnok felállt a mellettem lévő ülésre, és úgy irányította a gépjárművet. A Csepel rakterére golyószórót szereltek, amit egy géppuskaraj kezelt. Életemben nem voltam még ilyen nehéz helyzetben. Én vezettem a legelső járművet. Nem hiszem, hogy képes lettem volna belegázolni a tömegbe, ha ezt a parancsot kapom. Huszonkilenc éves voltam ekkor. Otthon várt rám három gyermek, előttem ártatlan emberek százai, mellettem meg a parancsnok, aki bármikor kiadhatja az utasítást. Kikapcsoltam a pisztolytáskámat. Borzalmas helyzet volt. Szerencsére a tömeg, ahogy meglátta a lánctalpasokat, szétnyílt, és utat engedett.
Másnap, mikor le akarták dönteni a Széchenyi téri orosz emlékművet, egy kék ávós kocsi jött a Dugonics tér felől. Mindenki eltűnt. Az emberek féltek tőlük. De még ezen a napon a mi osztagunk parancsnoka, Halász Gyula főhadnagy átvette a város irányítását, és a városházáról bejelentették, hogy a hadsereg is a nép mellé állt. Este elmentünk az ÁVH székhelyére az Öthalmi laktanyába. Teljesen üres volt. Olyan gyorsan elmenekültek, hogy még a vacsorájukat sem ették meg. Sosem felejtem el. Tarhonya és sült virsli volt a tányérokon az üres székek előtt.