Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A szegedi Pedagógiai Főiskola rajz szakának egy hallgatója a forradalom leverése utáni ellenállás, a röpcédula-terjesztés tevékeny részese volt. E tevékenységét természetesen börtönnel jutalmazták.
„Októberben Szegeden voltam, a Pedagógiai Főiskola rajz szakára jártam, s csak november 1-jén jutottam föl Pestre” – emklékezett vissza a későbbi festőművész.
„A forradalom harcos részében nem lehetett részem, csak az előkészítésben, Szegeden. Ott alakult meg a MEFESZ. Izgalmas, lelkesítő dolgok voltak ezek. Pesten a felszabadultság, a szabadság élményébe csöppentem bele, s ennek három nap után véget vetett az invázió. És ebbe nem lehetett beletörődni. Egyszerűen nem lehetett beletörődni, hogy ami végre megszületett, az most egy csapásra meghal, az ellentétébe fordul. Akkor kezdtünk a barátaimmal röpcédulákat csinálni, terjeszteni. Gyerekes, diákos módon. Amikor karácsony után megindult a szegedi főiskolán a tanítás, vittem oda is röpcédulákat. Ott is terjesztettük ezeket, és ott buktam le tulajdonképpen. Ezek Kádár- és szovjetellenes röpcédulákat voltak. Ezért lehetett jogerősen három évet kapni.
A röpcédulákat a pesti barátok és a szegedi évfolyamtársak terjesztették. Nem nyomdai úton készültek, primitív módon írógépen, indigóval sokszorosítottuk. Csak szöveg volt rajtuk. Érdekes volt, már akkor feltűnt, hogy a szövegeket a bírósági tárgyaláson nem firtatták, sőt teljes csönd volt körülöttük. Kizárólag az érdekelte őket, hogy hány példány, kinek adtad, mikor adtad, hogyan terjesztetted. A szövegről, úgy látszik, illemből sem volt jó beszélni. Egy mondatra emlékszem: „a Szovjetunió fasiszta diktatúrája…” – gondolt vissza a csaknem félévszázaddal ezelőtti eseményekre az egykori hallgató. Kovács Albert húszévesen került börtönbe, két év két hónapot töltött fogságban.

(Sümegi György: Kép-Szó, 2004)