Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Felszakították a titkárság felőli ajtó két szárnyát” – emlékezett vissza a Forradalmi Nemzeti Bizottság elnöke a szovjet bevonulásra. Benyomult hat rohamsisakos, hosszú szuronyos, mongol képű katona, majd pillanatok alatt élükre állt egy borostás arcú páncélos őrnagy. (…) Négy szuronyos katona engem vett körül, kettő pedig pillanatok alatt kiszaggatta a telefonokat, és szuronyaival nyomban társult az engem körülvevőkhöz. Eközben észrevettem a civil ruhás volt párttitkárt: kísérőként állt az őrnagy tolmácsa mögött. Az őrnagy az előre elkészített forgatókönyv szerint izgatottan pergette kérdéseit. Én ugyanazon hangnemben adtam a válaszaimat. Kérdésére, hogy mennyi a város tartalék élelmiszere, azt feleltem, hogy kereken három hónapra való. Az őrnagy felkiáltott. – Mi az, maguk háborúra készültek?
(…)

Az első héten meglátogatott az új [szovjet – A szerk.] városparancsnok. A rokonszenves alezredest fiatal tolmácsnő kísérte. Művelt ember benyomását keltette; civilben mérnök volt. Feltette a kérdést: – Mit gondoltak Önök, hiszen ezért a területért mi vért áldoztunk!

(Perbíró József – 1956 Szegeden emlékeimben, 2002)