Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Már az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan programjának megvalósulásában részes volt a szegedi orvosegyetem Élettani Intézete – mondja Benedek György dékán, tanszékvezető professzor (képünkön). Megemlíti, hogy a kérdés, amelyre a kutatók azóta is választ keresnek, folyamatosan jelen van az űrhajózásban, nevezetesen: milyen élettani mechanizmusokkal lehetne csökkenteni a súlytalanság károsító hatását az emberi szervezetre?  
– Évtizedek óta foglalkozunk űrkutatással, mondhatni Farkas Bertalan űrutazásától kezdve. Akkor az előkészítésbe kapcsolódtunk be, azóta is kapunk feladatokat. Próbáljuk megérteni és modellezni, milyen élettani változások következnek be a súlytalanság idején az emberi agyban. Ennek érdekében szimulált, földi körülmények közötti súlytalansági állapotokat hozunk létre, itt a Földön. Jelenleg az első kérdésünk a súlytalanság állapotában a fejen keresztül, az agyon keresztül áramló vér mennyiségének fokozódásával, tolulásával függ össze. Azt vizsgáljuk, hogy ez a vértolulás hogyan befolyásolja a tudatos gondolkodást, az agy tudatos működését.
– Az újságolvasó ember számára ez szinte meglepőnek tűnhet, hiszen azt hihetnénk, ez olyan alapkérdés, amit már megoldottak. Ezek szerint még mindig vannak itt nyitott kérdések?
– Természetesen. Egyrészt az űrkutatásban az a tapasztalat, hogy az űrben eltöltött idő arányában növekszik a kérdések száma, másrészt a technika fejlődése lehetővé teszi az agyműködés olyan aspektusainak vizsgálatát, amelyeknek elemzéséről egy-két évtizeddel ezelőtt még szó sem lehetett. Most lehetőség nyílik rá, hogy a tudatos működés kapcsán, az ahhoz kötött folyamatokat regisztrálni tudjuk, illetve kutathatóvá vált, milyen élettani folyamatokkal tudjuk befolyásolni a kedvezőtlen állapotokat, illetve alkalmasint meggátolni azokat. Igyekszünk megtalálni a módját, miként háríthatnánk el, hogy az űrkutatás nagyon nehéz körülményei között ez a tolulás megzavarja az emberek tudatos működését, a cselekedeteiket, lerontsa döntésképességüket, egyebeket.

 

Az Élettani Intézet évtizedek óta foglalkozik űrkutatással, mondhatni Farkas Bertalan űrutazásától kezdve. Fotó: S. Cs.

 

– Tapasztaltak-e ilyen problémákat a korábbi űrutazásoknál?
– Igen, nem csak a súlytalanság, a gyorsulás kapcsán is. Sőt az űrben eltöltött idő mértékében is fellépnek bizonyos szellemi, tudati problémák, amelyeket az űrhajósok képzettségük, felkészítettségük miatt részben képesek kezelni, de mégis: ez a tolulásos állapot egy alapvető probléma az űrkutatásban.
– Nyilván nem egyedül végzi ezeket a kutatásokat szegedi Élettani Intézet…
– A magyar űrkutatás egy egészen jól szervezett kutatóhálózatot képez, mintegy negyedszázada. Korábban természetesen az orosz, illetve szovjet űrkutatással álltunk kapcsolatban, most folyik az a szervezőmunka, hogy intenzíven részt vegyünk a nyugat-európai űrkutató-hálózatban, illetve kiépítsük az amerikai vonatkozásokat is. Ezt szeretnénk, és örömmel mondhatom, hogy szándékunkat szívesen fogadták az európai űrkutatási intézmények, tavaly nyáron pedig már találkoztunk Kölnben egy nagy űrkutatási konferencián a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal képviselőivel is. Körvonalazódik egy olyan hálózat kiépítése, amelyben hazai és nyugati tudósok vennének részt.
– Vannak-e már középtávú kutatási céljaik, professzor úr?
– Sokkal szerényebben fogalmaznék, hiszen az űrkutatásban ezer és ezer probléma vár megoldásra, amelyekből egyetlen példa: az amerikaiak éveket és dollármilliókat fordítottak arra, hogy olyan golyóstollat fejlesszenek ki, amellyel lehet írni az űrben. Aztán az oroszok ceruzát kezdtek használni. Ilyen problémák sokasága áll előttünk, és mi nagyon boldogok lennénk, ha időnként egynek-egynek a megoldásában eredményesen részt tudnánk venni…
– A munkafeltételek mennyire adottak?
– Az Informatikai Minisztérium, illetve a Magyar űrkutatási Hivatal is támogatja munkánkat. De a PhD-képzésben részt vevők, sőt diákkörös hallgatóink is érdeklődő részesei kutatómunkánknak, így sokfelől kapunk segítséget. Ezenkívül együtt dolgozunk a kecskeméti Repülőorvosi Tanszékkel, amely a szegedi orvoskar egyik egysége. Náluk kiváló, specializálódott szakemberek vannak, velük elmélyült munkakapcsolatunk alakult ki, nélkülük nagyon nehezen tudnánk eredményesen dolgozni.