2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2006  --  3. szám - 2006. februás 20.  --  Hangsúly
Az egészség záloga
Az elmúlt száz évben a gazdasági fejlődés olyan mértékben felgyorsult, hogy a világ egyensúlya csak az ember és a természet veszteségei által tartható fent. Az ember az egészségét áldozza fel a haladás, a jólét bálványának. A hajsza, a túlfogyasztás káros hatásai már statisztikailag is kimutathatók a fejlett országokban. De van gyógymód.
A rekreáció tulajdonképpen az ember munkavégzése során elhasznált energiáknak az újratermelését jelenti. Egy olyan aktív pihenésről van szó, ami a test harmonikus működésének elengedhetetlen feltétele. Az ember történelmében, ha nem is a mai tudatos formájában, de mindig jelen volt a felszabadult, feltöltődést szolgáló mozgás. De igazán fontos szerepet a civilizáció fejlődésével, az ipari forradalmat követő tudományos-technikai forradalmak következményeként kapott. Az automatizácó megjelenése, a motorizáció, a mezőgazdaság gépesítése, kemizálása, a háztartási robotok elterjedése paradox változásokat idéztek elő a fejlődő társadalmakban. Egyrészről a komfort szolgálatába álltak, hogy a jólét eszményét erősítsék, másrészről nagymértékben hozzájárultak különböző egészségkárosító mechanizmusok elterjedéséhez.
A munkavégzés során megnőtt az emberek egyoldalú, monoton igénybevétele. A verseny, a rohanó életmód fokozza a stresszhelyzetek számát. A fogyasztással növekszik a túlfogyasztás. Megjelennek különböző káros, kompenzációs tevékenységek, mint az alkohol, a dohányzás, vagy a gyógyszer- és drogfogyasztás. És ez a civilizációs burjánzás felelős a természet gátlástalan kizsákmányolásáért, és a környezetszennyezésért is.
Mikor az ipari fejlődés megindult, természetesen senki sem számolt a társadalmat érintő lehetséges káros következményekkel. A rekreáció szervezett formájában a század elején jelent meg először, de itt még nem a károsító mechanizmusok visszaszorítását szolgálta. A különböző klubok szerveződései sokkal inkább egyfajta arisztokratikus (golf, krikett, vívás, tenisz), és polgári (evezés, kerékpározás, korcsolyázás) időtöltést jelentettek. Az új divat hatására 1907-ben már elméleti munkák is napvilágot láttak. Amerikában nyomtatni kezdték az első folyóiratot először Playground, később Recreation néven. A háborúk és a gazdasági válság azonban megtörte a rekreáció fejlődésének folyamatát. És csak az ötvenes, hatvanas évekre tehető a mai, tudományos igénnyel fellépő egészség-megőrzési mozgalom.
A fogyasztás növekedésével az USA-ban már a huszadik század közepén mérhető volt az egészségromlás. Különösen az infarktus, a szív- és keringési betegségek száma nőtt meg riasztó mértékben. A politika ebben az országban tett először lépéseket a rekreáció felé, hiszen J. F. Kennedy elnök lett az egyik vezéralakja a mozgalomnak, és politikai támogatásán túl anyagiakkal is segítette az ilyen irányú elképzeléseket, programokat. Nem sokkal később Európa északi országaiban és Németországban is megjelentek a különböző „Fittnes” és „Trim” mozgalmak. Létrejöttek a „zöld” szervezetek is, melyeknek a környezet megóvásában, és az egészséges táplálkozás tudatosításában lesz jelentős szerepük.
 
A pezsgőfürdő nemcsak a lelket, hanem a testet is frissíti. Fotó: Segesvári Csaba
 
Hazánkban csak az 1970-es évek közepén, végén „érkeztek” meg a rekreációs mozgalmak. Függetlenül attól, hogy különféle káros hatások következtében az egészséget minősítő statisztikai mutatók szerint a legtöbb egészségkárosodásban Magyarország az első helyen szerepelt. Ráadásul ezek az adatok ebben az időben részben már rendelkezésre álltak, de a politika nem engedte publikálni őket, és emiatt a rekreáció sem alakulhatott ki olyan korán, mint a fejlett gazdasággal rendelkező és politikailag nyitott országokban.
Az egészségmegőrzés lehetőségeiről Szabó József rekreációs szakemberrel, a Szegedi Tudományegyetem Sportközpontjának vezetőjével beszélgettünk. A sportvezető szerint a jövő egészsége nagymértékben függ a mozgásra nevelés hatékonyságától. A nyugat-európai országok jóval előrébb tartanak, mint mi. A középiskolákban, egyetemeken nem teszik mindenhol kötelezővé a testnevelést, mégis aktívabbak a gyerekek. Ez semmi másnak nem köszönhető, csak a rendkívül gazdag kínálatnak és a fejlett infrastruktúrának. A hozzáálláson tehát kormányzati szinten kell változtatni. Hosszú távú fejlesztési, támogatási program kidolgozására van szükség. (Mintha csak egy tündér hallgatta volna ki beszélgetésünket: január végén a Belügyminisztérium kiadott egy közleményt a Nemzeti Sportstratégia megvalósításáról, melyben a 2005-ös költségvetés terhére 3 milliárd forint támogatást nyújt három kiemelt fejlesztési célra. A „Három lépés a sportban” intézkedéscsomagban az iskolai és lakossági sportolási lehetőségek bővítését, a sport-infrastruktúra fejlesztését, valamint az utánpótlás-nevelés és a sportágfejlesztés támogatását tartalmazza. (Reméljük, hogy komoly, hosszú távú kezdeményezésről van szó, és nem csak a tavaszi választások kampánytündére hallgatta meg kívánságaink.)
„A szervezeti intézkedések fontosak, ám elsődlegesen a szülői nevelés felelőségét hangsúlyoznám” – mondta a rekreációs szakember. „Örvendetes, hogy az iskolák már felismerték az egészségkárosító élelmiszerek ártó hatásait, és megpróbálják szabályozni árusításukat. Ámde mindez mit sem ér, ha a szülő nem tudatosítja gyermekében az egészséges életmód igényét. Ha minden reggel papírpénzt „csomagol" uzsonna helyett, épp úgy felelős, mint a büfés, aki a cukrokat, csokoládét árulja. Két perc alatt bármilyen szendvics elkészíthető, ezt nem lehet a rohanó életre fogni. A nemtörődömségre, trehányságra annál inkább.” Szabó József utalt még a fiatalok mozgásszegény életmódjáért felelős elektronikai szórakoztatóipar termékeire is. Néhány évtizede, mikor még közel sem volt ennyi kényelmes alternatíva a szabadidő eltöltésére, sokkal többet mozogtak a gyerekek. Ma mértéket kell tartani. De ez ismét a szülő felelősége. Ő ugyanis eldöntheti, hogy órákon át fotelban ülve tévézzen a gyerek, vagy a szabad levegőn mozogjon.
Kívánatos lenne tudatosítani az emberekben, hogy csak egy hárítási technika, mikor vállat vonunk, és a külső körülményeket nevezzük oknak. A szív- és érrendszeri és a daganatos betegségek növekedéséért, a mozgásszervi panaszokért, a szenvedélybetegségek kialakulásáért mi is felelősek vagyunk. Az egyes ember. A beteg. Nem feltétlen a rohanó, stresszes, gyorséttermes, füstös világ áldozatai vagyunk csak. Egyre nehezebb ugyan, de azért mindenki életében megteremthető a testi, lelki harmónia. Csak helyesen kell ötvözni a gyakorlatot az elmélettel.
 
Bezár