Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Benkő Zsuzsannát, az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszék vezetőjét a konfliktusainkról kérdeztük.
– A nemzetközi egészségügyi összehasonlításokban rendre sikerül elérnünk az utolsó helyek valamelyikét. Igaz ez a mentálhigiénére is?
– A mentálhigiénés dolgainkra fokozottan igaz. A legismertebb dolog az alkoholizmus, mely szinte minden családot érint Magyarországon. Nagyon rosszak a gyógyulási arányok, körülbelül 4 és 7 százalék körül mozognak. Az öngyilkosságok száma szintén nagyon magas, a csúcs 1986-ban volt, amikor 5600 befejezett öngyilkosság történt, jelenleg ez a szám 3500 körül mozog, így lekerültünk az európai listák elejéről, melyet ma Észtország, Lettország és Oroszország vezet. A harmadik nagyon jelentős dolog a depresszió. Ebben viszont az élvonalban vagyunk. Legfőképp a nők között magas a depressziósok aránya, közülük is leginkább az alacsony végzettségűek között. A roma nők körében például háromszor gyakoribb, mint a nem romákéban. A konfliktuskezelés és stresszkezelés is nagyon fontos területe a mentálhigiénének, bár a társadalomban ez nem kap kellő hangsúlyt. A családokra az azonnali és sok sebbel járó konfliktusmegoldás jellemző, holott rengeteg lehetőségük lenne rá, hogy kisebb veszteséggel tegyék túl magukat a problémáikon. Többször felvetődött már az az ötlet, hogy a közoktatásba be kellene venni ezeket is, de még senki nem lépett.
– A drogfogyasztás terén sem állunk túl fényesen.
– A kábítószer-fogyasztókól csak hozzávetőleges adataink vannak, úgy harmincezerre teszik a számukat. Leggyakoribbak a könnyűdrogok és a diszkódrogok. Ezen a téren nagyon nagyok az eltérések az európai országok között, Magyarország valahol a középmezőnyben helyezkedik el.