Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Mil­len­ni­u­mi ká­vé­ház­ban moz­dul­ni se le­he­tett a tö­meg­től, a lev­egő egész egy­sze­rű­en meg­állt. A Du­go­nics tér fe­lé nyí­ló kis ab­la­kok pár­ká­nyá­ban is el­fogy­tak az ülőhe­lyek, míg a kon­cert­te­rem­be ve­ze­tő aj­tó­nál idő­ről idő­re cse­ré­lőd­tek az üve­gen át les­ke­lő­dő em­be­rek. Telt ház és fül­ledt han­gu­lat. Meg­an­­nyi fi­gye­lő te­kin­tet moz­du­lat­la­nul les­te a bá­jos éne­kes­nő pro­duk­ci­ó­ját. Az if­jú hölgy kvar­tett­jé­nek zon­go­ris­tá­já­val, Blaho At­ti­lá­val ér­ke­zett Sze­ged­re. A duó csa­lá­di­as at­mosz­fé­rát, egy vér­be­li dzsessz­klu­bot va­rá­zsolt Sze­ged igen­csak sok­szí­nű prog­ram­so­ro­za­tot adó hely­szí­né­re. Char­lie Chap­lin klas­­szi­kus mo­zi­já­nak, az Arany­láz­nak ve­tí­té­sé­re is so­kan ér­kez­tek a szom­szé­dos moziterem­be. A Film­mű­vé­szet haj­na­la film­klub név­re ke­resz­telt ve­tí­tés­so­ro­zat a fesz­ti­vál ide­jén he­ti rend­sze­res­ség­gel je­lent­ke­zik, így nem cso­da, hogy az­nap a két he­lyi­ség köz­ti előtér­ben ér­de­kes át­me­ne­ti tér ala­kult ki az időpon­tok egy­be­esé­se mi­att. Ott és ak­kor ös­­sze­ta­lál­ko­zott a ma a teg­nap­pal. Az élet­tel te­li, mai ma­gyar dzsessz és a szá­zad­előt idé­ző né­ma­film hang­jai ke­ve­red­tek egy kü­lön­le­ges al­ka­lom ked­vé­ért.

Harcsa Veronika tehetségére már külföldön is felfigyeltek.

Ma­gyar­or­szá­gon ren­ge­teg te­het­sé­ges, ám­de nem iga­zán is­mert ze­nész te­vé­keny­ke­dik. Él­vo­nal­ba tör­ni a nép­sze­rűbb ze­nei mű­faj­ok­ban szo­kás itt­hon és a ha­tá­ro­kon túl is, így elég szem­betűnő, ha egy fi­a­tal elő­adó köz­ked­vel­té vá­lik, il­let­ve sa­ját dzsesszszer­ze­mé­nye­it az itt­ho­ni rá­di­ók­ban is játs­­szák. Az utób­bi pár év­ben vi­szont egy­re nyil­ván­va­lóbb, hogy Har­csa Ve­ro­ni­ka mes­­sze ki­emel­ke­dik a sor­ból. Az éne­kes­nő el­mon­dá­sa sze­rint a mű­faj jel­lem­ző hang­sze­re, a sza­xo­fon mi­att kez­dett dzsesszt hall­gat­ni, majd éne­kel­ni. Ma­gá­val ra­ga­dó ter­mé­sze­tes­sé­gé­re és ének­hang­já­ból ára­dó nő­i­es­sé­gé­re már kül­föld­ön is fel­fi­gyel­tek. A Har­csa Ve­ro­ni­ka Quar­tet el­ső al­bu­ma, a Speak Low 2007-ben je­lent meg itt­hon, majd ugyan­eb­ben az év­ben Ja­pán­ban is meg­ért egy ki­adást. A ze­ne­kar si­ke­re azon­ban itt ko­ránt­sem állt meg, hi­szen a kö­vet­ke­ző le­mez, a 2008-as You Don't Know It's You is meg­je­lent a szi­get­or­szág­ban. Az ezt kö­ve­tő ta­va­szi tur­né nagy si­kert ara­tott Ja­pán­ban.
Mi le­het a si­ker tit­ka? A jól szer­ve­zett kon­cer­tek, ze­nei fel­ké­szült­ség, a sze­ren­cse és hű­sé­ges ra­jon­gók tá­mo­ga­tá­sa mind nél­kü­löz­he­tet­len. Azon­ban ez az a hi­va­tás, ami­re szü­let­ni kell. A si­ker nem vé­let­le­nek össz­já­té­ka, hi­szen Har­csa Ve­ro­ni­ka kvar­tett­je kü­lön-kü­lön is fi­gye­lem­re­mél­tó zenészek­ből áll. A Liszt Fe­renc Ze­ne­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­lán vég­zett höl­gyet Oláh Zol­tán kí­sé­ri nagy­bőgőn, Majtényi Bá­lint a do­bok­nál és Blaho At­ti­la a zon­go­rá­nál.
Sze­ge­den az utób­bi idő­ben meg­an­­nyi ze­ne­kar lé­pett fel, de a ré­teg­ze­né­nek bé­lyeg­zett dzsessz kö­zön­sé­ge így is szo­kat­la­nul ve­gyes volt. Ta­lán so­kan fel­tet­ték ma­guk­ban a kér­dést, hogy mi­ért is éne­kel Ve­ro­ni­ka an­go­lul? Egy-­e­gy élő kon­cert­él­mény után ez egy­ér­tel­mű­vé vá­lik. Amel­lett, hogy a mű­faj­hoz a rit­mus és hang­vé­tel mi­att is az an­gol nyelv du­kál, a dzsessz az el­ső ze­nei stí­lus, mely az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok­ban ala­kult ki, és in­nen in­dult el vi­lág kö­rü­li út­já­ra. Bár­mely or­szág­ban já­runk, a mű­faj több­nyi­re ezen a nyel­ven fog szem­be­kö­szön­ni. És mi­vel idén szo­kat­la­nul hos­­szú­ra nyúlt a nyá­ri sze­zon, egy­re job­ban úgy tű­nik, csak vár­ni kel­lett a kü­lön­le­ges bú­csú­ra a te­ra­szok­tól és ké­ső es­ti sé­ták­tól.
Az őszi Kul­tu­rá­lis Fesz­ti­vál ok­tó­ber vé­gé­ig ren­ge­teg prog­ram­mal vár­ja a sze­ge­di­e­ket. Csak egy prog­ram­fü­zet és egy toll – s bő­ven akad ka­ri­káz­ni va­ló ese­mény.

Ba­kó Mar­git Szi­bil­la