2020. október 24., szombat English version
Archívum  --  2006  --  4. szám - 2006. február 27.  --  Kultúra
Személyiség. Zavar?
A „beszélgetés” tizedik perce körül a közönség egyre mélyebbre süllyedt székében és az önsajnálatban. Nekünk önbizalmunk már nyomokban sem maradt, de az előadó mintha magába szívta volna a belőlünk távozó életet, és fénylett, mint a százwattos villanykörte kiégés előtt.
„Szeretnék beszélni egy úrral és egy hölggyel itt kinn” – kezdte a pszichiáter, médiasztár és focista lelkek szakápolója. Csernus nem arra készült – ha készült egyáltalán –, hogy a drogokról tartson előadást, hanem, hogy a tévében már ismertté tett lehengerlő stílusával megmentsen bennünket. A közönség egy része pedig, mint az feltételezhető volt, azért jött el a TIK nagytermébe, hogy kapjon egy harapást a mindentudás almájából, majd aztán boldogan élhessen, amíg.
 
Manipulatory 1.0
 
Soha nem szerettem az interaktív cirkuszt, legyen az vándor, vagy Állami Nagy. De mindig akad, akiben kellő mértékben buzog az extrovertálság ahhoz, hogy bevállalja. És lőn. Még mindig meglepődöm, az egyetemista közönség mennyire manipulálható – először egy ifjú hölgy vonult önként a kínhellyé avanzsált pódiumra. Úgy tűnt, a fiúknak inkább helyén van az eszük, de nem – a legelemibb eszköz, amit rendes ember már szégyell használni, a provokáció ugyanúgy működött, mint anno a homokozóban.
A lány az a típus volt, aki meg akarta mutatni a világnak, hogy mennyi önbizalommal bír, s hogy holmi Csernus sem rendíti meg, a fiú pedig az erősebbnek titulált nem büszkeségét kívánta megvédeni, minthogy a pszichiáter előzetesen azt állította, az ő érzelmi intelligenciájuk kissé fejletlen. Az ifjú, szerintem, a végére megbánta.
Átlagos lány, átlagos fiú a színpadon, mellettük a bűvész – Máriók és a varázsló, egy az egyben. És kezdetét vette a kommunikációs háború, amit a Csernussal szemben állók már akkor bizonyítottan és egyértelműen levesztettek, amikor felvállalták a harcot. Pontról pontra az a forgatókönyv játszódott le a szemünk előtt, ami miatt ismert és hírhedt lett a pszichiáter. Provokáció és konfrontálódás – és mindannyian nyeltük, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Mert Csernus ereje nem abban rejlik, hogy egy-két emberrel, akikkel szemközt kerül, mire képes, hanem, hogy a nézőtéren kétszáz ember szégyellte magát a saját gyarlóságai miatt, és hevert romokban.
 
Hitelesség. Fotó: Segesvári Csaba
 
 
Csomó korcs
 
Mint keselyű a döglött patkányok fölött, körözött Csernus a két páciens körül. Majd kihívott még egy nőt. Az egyetlen szerencse, hogy három ember nem tekinthető reprezentatív felmérésnek, mert néhány keserven lassan telő perc után kiderült, hogy az egyiküket verte az apja, a másikuknak öngyilkos lett a férje, a harmadik érzelmi intelligenciája csekély. Kis magyar psziho-átkok.
„Megalkuvó, gyáva, kifogásokat kereső, a felelősséget nem vállaló, a félelmektől függő, manipulálható, önző" emberek, ezek vagyunk mi Csernus szerint, s ezeknek az emberek szaporodnak, sokasodnak, s gyermekeik követik a szüleik mintáját. „Aki tele van félelemmel, az hozzá hasonló pasit fog vonzani, és nevelik a gyerkőceiket erre – csomó korcsot. Kevés ember rendelkezik manapság azzal a tulajdonsággal, hogy önismeret” – tudtuk meg.
Áll a színpadon egy gyermekeit egyedül nevelő nő, szerencsétlenül, elveszetten és magányosan, és köröz körülötte egy túlzottan magabiztos férfi, kegyetlenül. Ő a segítő.
De miközben láthatóan elemében van, az egyik keze végig a zsebében, mint annak a hazudik. Alapfokú pszichológia – aki takargatja a tenyerét, az titkol valamit. Ő mondta, hogy a hitelességről akar beszélni. De bármennyire is nyilvánvaló, hogy a mozdulatai, a hatásszünetei, a hanghordozása és kényszermosolya – amitől az ember ereiben megfagy a vér – pózok, akkor sem lehet magunkat függetleníteni tőle. Gyorsan, hangosan és erőszakosan kérdez, tökéletesen meggátolva ezzel a gondolkodás lehetőségét. Maradnak az ösztönök, amiket érzéseknek nevez. Kihasználja az önbizalom teljes hiányát, és úgy játszik a színpadon álló bábukkal, mint a kislányok a Barbie-val. Vagy a varázsló Márióval. De Csernus jobb, mert a közönség hálás neki – azért, hogy földbe tiporták, megalázták, elbizonytalanították.
 
Azért katarzis
 
„Ha elkezdjük magunkat csiszolni, és kimondani a belső hiányosságainkat, egyre kevésbé leszünk függők, és egyre gyorsabban fel fogjuk ismerni, hogy meddig vagyunk manipulálhatóak, hogy mi a különbség az alkalmazkodás és a megalkuvás között" – a megoldás, a csodaszer, amire vártunk. Hát, megkaptuk.
Az érzelmi intelligencia azt mutatja, mennyire képes valaki az őt érő pozitív és negatív érzéseket megélni. Adott helyzetben mer-e ezekről beszélni azoknak, akik számítanak. Így egyre több lesz a hiteles ember, akikre a serdülők fel tudnak nézni, egyre kevesebben választják az anarchiát azért, mert a szüleiktől azt látták. Röpke másfél óra alatt jobbá tettük a világot.
„Bátraké a szerencse”, „érdemes gyereket vállalni”, „aki rendelkezik önismerettel, az magához vonzza a hozzá illő társat” – egyszerű és egyértelmű kinyilatkoztatások. Tehát igazak is, meg nem is.
Elmesélek egy történetet: odament egy egyszerűen, rendesen öltözött, hízásra hajlamos, de normális alkatú lány az előadás végén Csernushoz. Nem tudom, mit kérdezett tőle, de azt láttam a mozdulataiból, a tartásából, a gesztusaiból, hogy bajban van. Érzelmileg. És tanácsra vár. Hamarosan azt hallottam, hogy Dr. Csernus megkérdezi, „és zabálással kompenzálsz?” A lány elpirult, és bólogatott.
Csernus nekem oldalt állt, így jól láthattam az ing alatt deréktájon gömbölyödő vonulatot.
Hitelesség.
Pölös Zsófia
Bezár