Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Lehet, hogy furcsán hangzik, de én igazán soha nem foglalkoztam a környezetemmel, mert egyszerűen nem volt rá időm, gyerekkoromban minden időmet lekötötte a kajakozás. Már nyolc éve Magyarországon vagyok, gondolkodnom kell, de természetesen van véleményem. Az egykori Jugoszlávia az oktatásban és az oktatáson belül a sport támogatásában nagyon erős volt. Minden iskolának volt tornaterme, játszótere, az akkori városvezetők maximálisan támogatták a sportot, többet szántak az utánpótlásra, a helyes sportnevelésre. Mindig voltak példaképeink, nagyon dominánsnak számított a sport Jugoszláviában. Ha a mai Magyarországgal hasonlítom össze a 90-es évek eleji Jugoszláviáját, akkor azt kell hogy mondjam, odaát sokkal erősebb és határozottabb volt a sportirányítás. Ebben az időszakban Belgrád már ragyogó kajak-kenu pályával rendelkezett, itt több világbajnokságot is rendeztek, s Zágrábban, ami akkor még Jugoszláviához tartozott, szintén remek pálya volt. A 90-es évek elején Jugoszláviában két-három kiépített, minden igényt kielégítő pálya állt rendelkezésre, míg Magyarországon csak egy van jelen pillanatban is, a Maty-éri.

– Tudom, hogy a közvélemény és különböző médiumok a kajak-kenutól is több érmet vártak volna, de saját szempontomból és a kajak sport szempontjából mindenféleképpen csak sikerről beszélhetünk. A két aranyérem, amit a kajak-kenu hozott ebben az évben, a korábbi évek statisztikái alapján abszolút reálisnak számít. Személy szerint világraszóló eredménynek tartom, hogy a női négyesben ezüstérmet szereztünk. Egy másfél hónapja együtt evező egység kapott ki az olimpiai és világbajnok hajótól. Most nyugodt szívvel el tudom mondani, hogy ha a rajtunk nem így sikerül, akkor az eredmény máshogy is alakulhatott volna. Jobban pariban tudtunk volna lenni a németekkel. De ne álmodozzunk, ez az eredmény abszolút reális és megsüvegelendő.

A többi sportág értékelése nem az én dolgom. Én is olvastam, és más sportágbéli társaktól tudom, hogy a négy évvel ezelőtti athéni felkészülésnél sokkal több támogatást, sokkal több pozitív segítséget kaptunk a magyar sportirányítástól. Összefoglalva: az összmagyar küldöttség eredménye abszolút tükrözte azt, hogy mekkora támogatása van ma a magyar sportnak. Örüljünk annak, hogy ennyi érem és ennyi helyezés jött ki ebből az olimpiából.

– A kajak-kenu sportról tudok mélyebben beszélni. Egy biztos: az elmúlt két év – itt a Kati nénitől való válásra gondolok – pszichésen engem nagyon kikészített. Rengeteg probléma volt, például a visszás, részlehajló válogatási elv. Nem volt megfelelő a felkészítésünk, és több mentális támogatásra, segítségre lett volna szükségünk.

– Három olimpiai aranyérem, egy ezüstérem, egy negyedik hely és tizenkettő világbajnoki aranyérem, valamint még rengeteg helyezés tulajdonosa vagyok. E mögött hihetetlen mennyiségű munka van. Lassan tíz éve versenyzek a felnőttek között, csak tehetségből, csak szerencséből ilyen hosszú ideig produkálni és a világ élvonalába tartozni nem lehet. Naponta kettő, három vagy négy edzésem van, az egész életemet ennek szentelem, az edzések közötti időszakok tudatos étkezéssel, tudatos pihenéssel telnek Tehát céltudatosság, kitartás, fegyelem – tulajdonképpen ezek az erények példaként állíthatók a fiatalok elé.