Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„A KÉSZ cégcsoport – mely a szegedi akadémián keresztül részt vállal a szegedi labdarúgás utánpótlás-nevelésében – a sportban komoly lehetőségeket és mozgatóerőt lát, ugyanakkor bizonyos mértékben válságra utaló jeleket is tapasztal. Magát a pekingi szereplést, az ott szerzett érmek számát és az olimpiai pontokat elismerésre méltónak tartjuk, a háttér viszont némi aggodalomra ad okot: komoly problémák mutatkoznak a fiatalok rendelkezésére álló mozgáslehetőségek mennyisége és minősége terén, s ezen mielőbb változtatni kell. Azért is fontos, hogy átbeszéljük a kialakult helyzetet, s megkezdődjön a kiútkeresés, hiszen a gondok nem csupán az élsportot érinthetik, hanem közegészségügy vonatkozásaik is lehetnek” – kezdi Pintyőke Marcell (képünkön), hozzátéve: a KÉSZ cégcsoport az utánpótlás-nevelés felé fordul kiemelt figyelemmel, hiszen úgy vélik, itt van a legégetőbb szükség a segítségre.

 

Kérdésünkre, miszerint a nehézségek megoldása elsősorban az állam vagy pedig a jól menő vállalkozások feladata lenne-e, a szakember azt feleli: közös a felelősség! „A PPP-projektek keretében készülő beruházásokhoz hasonlóan az utánpótlás-nevelésben is együtt kellene dolgoznia az államnak és azoknak a vállalkozásoknak, akik valamiféle jó ügy mellé kívánnak állni, s anyagi teherbíró képességük erre predesztinálja őket. Úgy vélem, az utánpótlásképzésben egyébként jó a magyar szakemberállomány, de a sportpályák, az edzőtermek, a kulturált környezet, az egész közeg sajnos nagyon sok kívánnivalót hagy maga után”.

 

 

A KÉSZ – több más sportág mellett – a labdarúgást igyekszik felkarolni mind stadionépítéseken, mind az utánpótlás-nevelésen keresztül. Vajon miért épp a focit, mely idehaza hosszú évtizedek óta képtelen számottevő eredményt elérni, s melyet előreszeretettel szapul a széles közvélemény? „Hiszem, hogy szerencsés dolog a labdarúgás mögé állni, mert Magyarország még a mostani eredményeket figyelembe véve is labdarúgónemzetnek számít, ezen aligha lehet vitatkozni. Ehhez a sportághoz itt mindenki ért, a magyarok szeretnek focizni, kötődnek a labdarúgáshoz. A futball egyértelműen a legnagyobb mozgatóereje a fiataloknak: egy gyereknek ha labdát adnak kezébe, azonnal ledobja a földre, és belerúg. A labdarúgó-utánpótlás felnevelése olyan lehetőség, melybe erőt kell fektetni, hogy tíz-tizenöt év múlva újra együtt örülhessünk a nemzet sportja sikereinek” – fogalmaz a kuratóriumi elnök.
Pintyőke Marcell szerint mind a képzés, mind a sportpályák fejlesztésének terén több pozitív kezdeményezés említhető jelenleg is az állam, illetve a Magyar Labdarúgó-szövetség részéről, ám a valódi előrelépéshez olyan erős kézre van szükség, mint az egyre nagyobb számban működő akadémiák. A magánszektor által felkarolt akadémiákon összpontosulhat az a szervezettség, szakértelem és minőségi infrastruktúra, mely kihúzza a kátyúból a magyar labdarúgást.

 

 

Az olimpiát követő kormányzati megnyilvánulások – melyek szerint megfontolandó, hogy kizárólag a sikeres műhelysportok támogatására kellene koncentrálni erőinket – nem éppen azt mutatják, hogy az államnak szándékában állna a labdarúgás alá nyúlni – vetjük föl. Pintyőke Marcell azt mondja: szakítani kell a szelektálások ilyen típusú megközelítéseivel.
„El kell végre ettől vonatkoztatni, s ideje belátni, hogy nem sportágakról kellene beszélni, hanem emberekről, lehetőségekről, a fiatal tömegek megmozgatásáról. Ebből a sportoló fiatal tömegből lehet később meríteni - igazodva a lehetőségekhez. Nem tagadom, egy-egy térségben valóban célszerű az ottani adottságoknak megfelelő húzósportágakba fektetni, de nem szabad kizárólagosan azt hangsúlyozni, mely sportok hoznak olimpiai érmeket. Kis ország vagyunk, így nem tizenöt-húsz olimpiai arany megszerzésére kell törekednünk, hanem arra, hogy minél jobb képzést adjunk az utánpótlásnak, s az érjen majd el szép eredményeket, legyen szó aranyról, ezüstről, bronzról vagy éppen egy hatodik helyről. Most sajnos az a helyzet, hogy az utánpótlásnak nincs meg a pénze, a lehetősége, hogy a következő olimpiákra felkészüljön. Ezzel a problémával talán már most is késő foglalkozni, hiszen az utolsó utáni percben vagyunk; mindenképpen sürgős összefogásra van szükség az állam, a magánszektor és a sportolók között” – fejti ki.

 

 

 

A több mint háromszáz fiatalnak sportolási lehetőséget nyújtó KÉSZ Akadémia képviselője egyetért azzal, hogy a hazai nehézségek gyökerei az iskolai testnevelés, sportolási lehetőségek, illetve a sportegészségügyi háttér hiányosságaiban is keresendők.
„Az akadémián működése is azon alapul, hogy felismertük: minél előbb el kell kezdeni a sportot, a képzést, hiszen már az óvodában is óriási a gyerekek mozgásigénye. Úgy vélem, lenne értelme akár egy új közoktatási struktúra megalkotásának is, mely az egészséges életmódot helyezi előtérbe. Az igazi jó sportolók akkor bukkannak fel, ha már az óvoda végén elkezdünk foglalkozni a kicsikkel - mi ezt tesszük Szegeden. Természetesen a megfelelő egészségügyi ellenőrzésekre is szükség van. Nyugaton ez már bevett dolog, idehaza viszont még gyermekcipőben jár, de őszintén mondom: ha nem állítjuk pályára, nagyon szomorú része következik a versenysportnak. Azzal fogunk ugyanis szembesülni, hogyan sérülnek meg, betegszenek meg versenyzők, s mondanak búcsút az élsportnak az egészségügyi hiányosságok miatt. Sok helyen jártam Európában, láttam nagy futballklubok és diáksportközpontok működését, a legkiemeltebb helyen mindenütt az egészségügyi ellátás szerepel. Ezt a példát mindenképpen követni kell, ami minket illet például, ezt is az akadémiai képzés olyan szerves részének kell tekintenünk, mint a közoktatást” – összegez.