Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Így nem igaz az állítás, de az élsport mindenképpen sportártalmak kialakulására hajlamosít.  Ezek nem akut módon mint a sportsérülések, hanem lassan alakulnak ki, jellemzően mozgásszervi, kopásos betegségeket okozhatnak az élsportolóknál. Ugyanakkor ne legyünk álszentek: előfordulhat, hogy a sportoló szed valamilyen doppingszert, s akkor nagymértékben kockáztatja az egészségét. Ebben a két vonatkozásban látok összefüggést, főleg a mozgás-szervrendszernél és az esetlegesen fogyasztott doppingszerekkel öszszefüggésben.

– Azt nem mondanám, hogy a leghatékonyabb, de nagyon erős az összefüggés. Úgy módosítanám, hogy azoknak a gyerekeknek, akik sportolnak, és az életmódjuk részévé válik a sport, azoknak felnőttkorban is más lesz a szemléletmódjuk. Valószínűleg sokkal kisebb lesz az esély, hogy elhízzanak, kisebb eséllyel lesz belőlük kövér felnőtt. És a kövérség az egyik rizikófaktora ezeknek a betegségeknek.

Másik fontos dolog az állóképesség, fittség, amit gyermekkorban szerzünk meg, és örökre ez lesz a későbbi korunkban a kiindulási szint vagy a gyengülés, vagy éppen a további fejlesztés szempontjából. A duci gyerekek, akiknek nincs megfelelő állóképességük, felnőttkorban is nehezebben lesznek terhelhetők a munkavégzés alatt. Aki gyerekkorában hozzászokik, hogy sportosan él, egészségesen táplálkozik, annak más lesz az életfelfogása, más a stresszkezelő és a kudarctűrő képessége. Ezeket azért említem, mert a szív- és érrendszeri betegségeknek van egy pszichés oldaluk is. Tehát azt mondom, hogy ha nem is ez a leghatékonyabb eszköz, de egyike a leghatékonyabbaknak.

– Ahogy már említettem, nagyon fontos célcsoportnak tartom ebből a szempontból a gyerekeket. Sokat mozogjanak, szokják meg, tartozzon hozzá az életükhöz a sportolás, alakuljon ki hiányérzet, ha nem mozoghatnak eleget. Fontos a táplálkozás. Nagyon jó lenne, és van is erre törekvés, ha az iskolákban bevezetnék az egészségtan tantárgyat önállóan, melyben megtanítják az egészséges táplálkozásra a kisiskolásokat. A harmadik jelentős elem: törekednünk kellene, hogy lelkileg ellenállóbbak, tűrőképesebbek legyünk, ehhez a sport nagyon sokat segít. A sportot, a mozgást nem úgy kell elképzelni, hogy ez egy kőkemény munka, hanem ez egyfajta örömforrás, egy olyan tevékenység, amivel egészségesebbek leszünk, s közben pszichésen is jól érezzük magunkat.

– Személyes tapasztalatom sportorvosként, hogy a sportolók döntő többsége azt hiszi, teljesen egészséges. Nagyon kevés olyan sportoló van, aki a kötelező sportorvosi alkalmassági vizsgálatban vagy szűrésben nem egy esetleges korlátozó tényezőt lát. Van sajnos egy felfogás, hogy „én úgyis egészséges vagyok, minek kell ide eljönnöm”. Ugyanakkor van egyfajta elégedetlenség is a sportegészségügyi hálózattal szemben. Ennek oka, hogy jelenleg nincs teljes körű szolgáltatás a rendszerben, nem érzi a sportoló, hogy kap valami pluszt, például ha egy helyen lenne elérhető az alkalmassági vizsgálat, a sportsebészeti és fizikoterápiás ellátás, illetve számos szaktanácsadás... Szemléletváltásra lenne szükség a sportolóknál, ezt viszont a sportolók komplex ellátása segíthetné elő. A hálózat viszont leépülőben van, a Sportkórház jövője teljesen bizonytalan, itt már csak az elkötelezettek maradtak. Leépítették a hálózat 30-40 százalékát, örülök, ha nem két hónapra adunk időpontot. Kb. 12 ezer sportoló veszi igénybe ezt a szolgáltatást a megyében, és ezt próbáljuk megoldani csökkentett létszámmal (1 főállás és 4 mellékállás az egész megyében) abban a rendelési időben, amelyet most finanszíroznak (átlagosan harmadával  kellett csökkenteni a rendelési időket az alacsonyabb támogatás miatt).