Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Az eredményesség folyamatos visszaesése természetes következménye annak, hogy az utóbbi húsz évben az állam és az önkormányzatok egyre inkább kivonulnak a sportfinanszírozásból, az iskolai sportélet pedig gyakorlatilag megszűnt. Azt hiszem, hogy az volt a csoda, ami az előző olimpián történt, a mostani eredmény tükrözi inkább a valós állapotokat.

– Mint ahogy az élet minden más területén, a sportban is lényegesen felgyorsultak a folyamatok.

A nemzetközi szintű eredményesség eléréséhez sportakadémiák, komoly utánpótlásbázisok működtetése szükséges. Tudomásul kell venni, hogy az élsportoló nem 18 évesen "terem". Sokkal fiatalabb korban el kell kezdeni a játékosok magas szintű felkészítését ahhoz, hogy felnőttként nemzetközi eredményeket legyenek képesek elérni.

– Én úgy gondolom, hogy a sport a fiatalok egyik legjobb nevelési eszköze. Ha leszűkítenék a támogatott sportok körét, akkor az nyilvánvalóan tovább csökkentené a sportoló gyermekek számát, hiszen nem mindenki szeretne kajakozni vagy éppen vízilabdázni. Nagyon rossznak tartom ezt a megközelítést!

– Korábban az utánpótlás-nevelés alapjai az iskolák voltak, ahol a diákok ingyenesen részt tudtak venni legalább heti három-négy edzésen, az állami segítséggel szervezett és szintén ingyenes diákolimpia pedig a versenyzés lehetőségét adta meg széles rétegeknek. Ez volt az a bázis, ahonnan az egyesületek tudtak építkezni, óriási megtiszteltetést jelentett, ha a valakit az iskolájából kiemeltek, és csatlakozhatott a Szeol vagy éppen a Tisza Volán valamelyik utánpótláscsapatához. Ma ugye ez fordítva történik, általában az egyesületekben sportoló néhány gyerek lejátszik pár derbit az iskolája színeiben is. Véleményem szerint ennek a rendszernek a szétverésében keresendő minden probléma. És még mielőtt valaki az úttörő-olimpia dicsőítésével "vádolna", annyit azért el kell mondani, hogy ma az olimpiákon elég jól szereplő Egyesült Államokban pontosan ilyen rendszerben működik az utánpótlás-nevelés...

– Egyáltalán nem, és ezt nem csupán én mondom, hanem már Klebelsberg Kunó is így gondolta annak idején. Egyébként zavarónak tartom a tömegsport kifejezést. Azt szerintem én csinálom, amikor elmegyek a haverokkal focizni, vagy az egyetemisták, akik teniszeznek egyet az Erzsébet ligetben. Ez rendkívül fontos, a társadalom egészségi állapotának javítását szolgáló, támogatandó időtöltés. Én az élsport és az annak bázisát jelentő versenysport viszonyát tartom érdekesebb kérdésnek, értve ez utóbbi alatt elsősorban fiatalok tömegeinek szervezett keretek közötti sportoltatását, versenyeztetését. Úgy gondolom, hogy ez egy oktatás-nevelési kérdés, és mint ilyen, elsősorban állami és önkormányzati feladat. Ez egyébként gyönyörűen benne is van a sporttörvényben csak éppen az elvek szintjén, így aztán senki sem veszi komolyan.

– Büszkék vagyunk arra, hogy a Szegedi Tudományegyetemen megmaradtak a kötelező testnevelésórák, ami a mai felsőoktatásban már komoly eredménynek számít. Az is elmondható, hogy a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon elismert sportszakemberképzés folyik. Az SZTE Sportközpont pedig a kötelező órákon túl számos sportolási lehetőséget kínál, és a hallgatók versenyeztetésében is komoly eredményeket mutat fel hazai és nemzetközi színtéren. Nagy örömünkre 2006-ban mi rendezhettük meg az egyetemi és főiskolai fallabda-világbajnokságot, és ma már a 2010-es evezős-világbajnokság megrendezésére készülünk.

Az utóbbi években pedig szorosabb kapcsolat kialakítására törekedtünk a verseny-, illetve az élsport világával, kifejezetten az egyetem hírnevének öregbítése céljából. Ez tehát elsősorban a marketing és kommunikáció területéhez tartozik, ám bizonyos értelemben részben az utánpótlás-nevelés feladatát is magunkra vállaljuk ezzel. Eddig úgy tűnik, hogy ezek az együttműködési, névadó szponzori megállapodások beváltották a hozzá fűzött reményeket, legyen szó az SZTE-Szedeák férfi kosárlabdázóiról vagy az Universitas női vízilabdásairól. A sajtó folyamatosan foglalkozik ezekkel a csapatokkal, és így az egyetemmel is, ami áttételesen megmutatkozik a hallgatói jelentkezésekben. Természetesen ezt nem mi találtuk ki, az egyetemek világában mindenhol bevett megoldásról van szó.

Meggyőződésem, hogy ezen a területen még van hova fejlődni. Meg kell érteniük a döntéshozóknak, hogy érdemes erre és természetesen általában az egyetemi sportra több pénzt biztosítani.