Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ta­lán kis­sé köz­he­lye­sen hang­zik, de igaz: gye­rek­ko­rom óta jo­gász sze­ret­nék len­ni, már a kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­im kez­de­tén egy­ér­tel­mű volt, hogy a Sze­ged­re és a jo­gi kar­ra sze­ret­nék fel­vé­telt nyer­ni. En­nek oka, hogy év­ti­ze­dek óta ki­vá­ló mi­nő­sé­gű a kép­zés, nagy ne­vek ta­ní­ta­nak, presz­tí­zse van a sze­ge­di dip­lo­má­nak, és bát­ran ki me­rem je­len­ti; itt a leg­jobb a bün­tetőjo­gi kép­zés az or­szág­ban, az EL­TE mel­lett az itt vég­zet­te­k kap­nak meg­kü­lön­böz­te­tett fi­gyel­met.
Ha kel­lően el­hi­va­tott va­la­ki, ak­kor a kar gya­kor­no­ki le­he­tő­sé­get biz­to­sít szá­má­ra egy ügy­vé­di iro­dá­ban, egy biz­to­sí­tó­nál vagy a bí­ró­sá­gon. Di­ák­tár­sa­im kö­zött nagy az együtt­mű­kö­dés, se­gí­tő­ké­szek, ami­ben nagy sze­re­pe van a hall­ga­tói ön­kor­mány­zat­nak.
Sze­ged la­kos­sá­gá­nak igen jelen­tős ré­szét az egye­te­mis­ta if­jú­ság te­szi ki, fi­a­ta­los, len­dü­le­tes a vá­ros, me­lyet an­­nyi­ra meg­sze­ret­tem, hogy Kecs­ke­mét­ről át­köl­töz­tem a Ti­sza part­já­ra. Most már itt van az ál­lan­dó lak­cí­mem.
Cso­mós Ár­pád (ÁJTK, III. jo­gász)