Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Azért tanít is. Be kell vallanom, egyetemi éveim alatt kevesen, nagyon kevesen vannak, akiktől, úgy érzem, közvetlenül is tanultam (az ő kitüntető figyelmükre igyekszem méltó maradni). Ami nem azt jelenti, hogy elolvastam a kiadott kötelező olvasmányokat (általában), vagy bejártam órára (ritkábban). Arról beszélek, amikor úgy tanít valaki, hogy abból mindenképpen profitálok. Aki csepegteti belém a tudást. Ilyen Darabos Enikő, a Modern Magyar Irodalom Tanszék félállású helyettes tanársegédje.

 

 

 

Kanyó Zoltán (1940-1985) irodalomtudós, az irodalomtudomány kandidátusa (1974) élete utolsó két évében a szegedi Öszszehasonlító Irodalomtudományi Tanszék vezetője volt. 1964-től a szegedi egyetem Germán Nyelvek és Irodalmak Tanszékén dolgozott, majd 1978-tól több kollégájával kutatócsoportot alakított, mely a tudományelmélet, fikcionalitás, szövegnyelvészet, értelmezéselmélet témáiban (a legutóbbi kivételével mindegyik Kanyó témája is), illetve további területeken tevékenykedett. A Humboldt Alapítvány által támogatott, a bel- és külföldi kapcsolatokat is ápoló csoport legfontosabb orgánuma az 1980 óta több nyelven megjelenő Studia poetica (részt vett ennek szerkesztésében). A Kanyó Zoltán irodalomelméleti díjat 1986-ban Soós Enikő alapította férje emlékére, aki a magyar irodalomelmélet iskolateremtő, meghatározó egyéniségeként maradt meg az utókor emlékezetében.

 

NÉVJEGY

Darabos Enikő 1975-ben született Szatmárnémetiben. Magyar-angol szakon diplomázott Kolozsvárott 1999-ben. Női trópusok és „maternális inskripciók” – A nemiség alakzatai és a jelölés materiális feltételei a pszichoanalitikus diskurzusokban című doktori disszertációját 2005-ben védte meg Szegeden. Jelenleg a Modern Magyar Irodalom Tanszéken félállású helyettes tanársegéd, és félállásban a Germán Filológiai Intézet titkárnője.

 

Darabos irodalomelmélettel és/vagy modern magyar irodalommal foglalkozó kurzusain a gender felőli és/vagy pszichoanalitikus szempontú megközelítések egészen új látásmódot közvetítenek, legalábbis kevesen foglalkoznak tanórán ilyen mélységben ezzel a szemponttal. Nem is csoda, hogy kurzusain nemritkán két csoportot is kitevő hallgató zsúfolódik. Ennek ellenére – érthetetlen módon – olybá tűnik, mintha egyetemi előmenetele elé olyan kövek gördültek volna, melyek nem engedik elismerését. Státusza ideiglenes, talán még idei szakdolgozóit sem tudja végigvinni.

A Kanyó Zoltánról elnevezett díjat az ugyanilyen nevű irodalomelméleti alapítvány kuratóriuma minden évben olyan fiatal (40 évnél nem idősebb), az irodalomtudományt bölcseleti igénnyel művelő kutatónak ítéli, aki szakmájában nemzetközileg is mérhető eredményeket ér el – Kanyó Zoltán a magyar és a német mellett angolul, oroszul, franciául és lengyelül is közölt írásokat.

Darabos Enikő is több folyóiratban publikál, többek között a Kalligramban, az Alföldben, a Jelenkorban; egy évig A7 internetes folyóirat irodalmi szerkesztője volt. Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíja (2006) idején Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényével foglalkozott, többórás interjút készített az író-fotográfussal Gombosszegen. Számos beszélgetést levezetett Szegeden és Budapesten, valamint a szigligeti JAK-táborban, mások mellett Bán Zsófiával, Gordon Agátával, Gerevich Andrással. (Még szépírói ambíciói is vannak, bár novelláiból ritkán olvas fel.) Lehet, hogy Darabos eredményei elismerésének kezdete lenne az Egyetem napja alkalmából november 9-én átadott Kanyó Zoltán irodalomelméleti díj neki ítélése? Hiszen minden rossz időszak után még jobb jön el… Talán ha látok egy hullócsillagot, valami hasonlót kívánok, addig pedig szívből gratulálok Darabos Enikőnek!