2020. augusztus 5., szerda English version
Archívum  --  2007  --  4. szám - 2007. február 26.  --  Hangsúly
„Egy televízió három komponensből áll: az első a vevőkészülék, amin a néző a műsort nézi, a második a műsorszórás, a harmadik szelet pedig a műsorkészítés. A 2012-es átállás a második tényezőre vonatkozik majd” – mondja Fischer Gábor, a Városi Televízió Szeged műszaki igazgatóhelyettese. Az átállás voltaképpen azt jelenti, hogy rövidesen megszűnnek az antennával fogható analóg földi frekvenciák, s ezeket felváltja majd a digitális műsorszolgáltatás. Eddig a vevőkészülék révén a néző háromfajta információhoz tudott hozzájutni: a képhez, a hanghoz és a teletexthez. A digitális technikára való áttéréssel azonban a megszerezhető szolgáltatások köre jelentős mértékben bővül: a programok bármikor letölthetők lesznek, lehetővé válik a banki átutalás vagy akár a különböző szavazásokon való részvétel is. A televízió tehát interaktívvá válik; a vevő számára ebben áll majd a változás. A műsorszolgáltatók pedig csomagokat fognak összeállítani, és ezeket fogják digitális úton eljuttatni a nézőhöz. A műsorgyártónak ezalatt az lesz a feladata, hogy ezt a digitális tartalmat a lehető legjobban, legbővebben ki tudja tölteni. Pontosan ezeknek a kihívásoknak megfelelően dolgozta ki a fejlesztési stratégiáját a szegedi városi televízió is, ahol az átállás részben már meg is történt: egy 2006-os nagy beruházás keretében új stúdiótechnikai berendezéseket sikerült vásárolni, amelyek már alkalmasak az újfajta műsorszórás megvalósítására. Ma már három vágóhelyiségben folyhat a munka, nagy kapacitású, megosztott központi háttértárra történik az adatgyűjtés. Az eddig időigényes folyamatok így gyorsabbá és könnyebbé váltak, ami nagyon fontos a hírverseny szempontjából is. A technikai átállás tehát már megvalósult, az átalakulás azonban természetesen nem egy lépésben, hanem lépcsőzetesen zajlik – így a jövőben is akad még tennivaló.
Bezár