2020. szeptember 30., szerda English version
Archívum  --  2007  --  4. szám - 2007. február 26.  --  Kultúra
Álmodozók irkafirkája címmel jelent meg Balogh Tamás (képünkön) irodalomtörténeti tanulmányainak gyűjteménye, mely kötet írásai különböző irodalmi folyóiratokban, főleg a Tiszatájban, már olvashatók voltak. A Szépírók Társasága A könyv utóélete programsorozatának keretén belül ez alkalomból Szilasi László február 20-án beszélgetett a szerzővel az SZTE BTK konferenciatermében.
A Schöpflin Aladár levelezését is sajtó alá rendező Balogh Tamás két, nagy visszhangot kiváltó irodalomtörténeti felfedezése Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regénye ifjúsági változatának megtalálása, valamint Nemes Nagy Ágnes Az öt fenyő című korai regényének kiadása volt. Szilasi László jogos kérdésének tűnik, mikor a filosz lelkiismerete felől érdeklődik. Balogh Tamás azonban az életművek teljes felderítését vallja, így a kérdésre, hogy mi az a szöveg, amit azért már ő sem adna ki, kis hezitálás után úgy felel, a szakma számára, részletes kommentárokkal, bármi megjelentethető.
Szilasi szerint a filológusi lét e speciális formája abban a különbségben ragadható meg, hogy míg a klasszikus filológiát művelők a textológiai kutatások felé mozdulnak el, addig Balogh Tamás épp az ellenkező irányba, az irodalomtörténet és annak kánonjai felé indul. A beszélgetés legparázsabb vitája mégis az irodalomtörténet versus irodalomelmélet klasszikus szembeállíthatóságából fakadt. Bár a tanulmánykötet elméletellenesnek is olvasható nyitómondatára Balogh pontos kontextualizálással ad magyarázatot, elméletellenessége erősen kiütközik a „miért mondjunk valamit bonyolultan, ha egyszerűbben is lehet” vagy az „elméleti munka az íróasztalnál is megírható, míg a filológus fizikai munkát végez a könyvtárban” szentenciákban összefoglalható, aforizmagyanús mondatokban.
Balogh Tamás olyan tekintélyes mesterek – és nem csak olvasmányélmények – méltó tanítványaként alakította ki látásmódját, amilyen Ilia Mihály vagy Lengyel András. S az, hogy ennek ellenére mintha tényleg árral szemben úszna, valahol mégiscsak szimpatikus, főleg, hogy ez a hagyományos értelemben vett filológia elengedhetetlen előfeltétele az egyéb irodalomtudományos vizsgálódásoknak is.
Turi Tímea
Bezár